A daganatos betegeknél előforduló vénás események kialakulásának rizi­kója magasabb a nem daganatos betegekhez képest. Alábbi írásunkban célunk összefoglalni az említett betegcsoportnál a vénás tromboembólia főbb rizikófaktorait, patomechanizmusát, a megelőzés módszereit, a diag­nosztikai, illetve kezelési lehetőségeket.

Napjaink gasztroenterológiai gyakorlatában egyre többször találkozunk antithromboticus terápiában részesülő betegekkel. Az endoszkópos be­avatkozásokat megelőzően ebben a betegcsoportban az antithromboticus terápia optimalizálása válhat szükségessé. A megfelelő terápiamódosí­táshoz alapvetően az endoszkópos beavatkozás okozta vérzéses és az alapbetegség okozta thromboticus rizikót kell figyelembe vennünk. Jelen közlemény a rutin gasztroenterológiai gyakorlatban leginkább előforduló esetekhez hivatott részletes szakmai segítséget nyújtani.

A klinikusok egyik legnehezebb feladata a vizsgálatokból származó bizo­nyítékok alkalmazása a rendelésen megjelenő betegekre. Ezt a problémát jelzi az Európai Kardiológiai Társaság (ESC) kongresszusának legnagyobb érdeklődéssel kísért előadása, melynek során a FRAIL-AF vizsgálat meglepő és váratlan eredményeit ismertették. Azt, hogy a K-vitamin-antagonisták (VKA) szedése mellett jól funkcionáló, idős pitvarfibrilláló betegeket át kell-e állítani közvetlen hatású orális antikoagulánsokra (DOAC).

Ha végigkísérjük az alvadásgátló gyógyszerek „életpályáját” a felfedezésük­től napjaink mindennapi gyakorlatáig, mindenképpen észre kell vennünk, hogy az indikációk fejlődése és új indikációkra történő törzskönyvezésük bizonyos szabályokat követ.

Bőrgyógyászati szaktudás és tapasztalat nélkül egyáltalán nem könnyű a bőrbetegségek helyes differenciáldiagnosztikai megítélése. Még a jól ismertnek gondolt entitások esetében is gyakori a félreismerés – és azután a helytelen kezelés. Így pl. a sebgyógyulás feltételezett zavarának kezelése alapvetően különbözik a műtét után kialakuló pyoderma gangraenosum ellátásától. Ezzel és többi példánkkal a hasonlóságuk miatt gyakran félre­ismert kórképekre szeretnénk felhívni a figyelmet.

Az Európai Gyógyszerügynökség emberi felhasználásra szánt gyógyszerekkel foglalkozó bizottsága (CHMP) pozitívan véleményezte az apixaban vagy rivaroxaban antikoagulánsok antidótumaként alkalmazható Ondexxya készítményt.

Az Európai Gyógyszerügynökség emberi felhasználásra szánt gyógyszereinek bizottsága (CHMP) 2019 február 25-28-i ülésén az alábbi készítményeket véleményezte.

A szerzők randomizált tanulmányok metaanalízisét végezték a pitvarfibrillációban alkalmazott direkt orális antikoaguláns (DOAC) szerek hatékonyságának, biztonságosságának és költséghatékonyságának összehasonlítása céljából. 94 656 beteg adatát elemezték. Az apixaban 2×5 mg és a dabigatran 2×150 mg szignifikánsan csökkentette a stroke és szisztémás embolizáció kockázatát a warfarinhoz képest, a rivaroxaban 1×20 mg és az edoxaban 1×60 mg nem szignifikáns mértékben csökkentette a rizikót. A halálozás alacsonyabb volt a DOAC-kezelések esetén, mint a warfarinnál. Az apixabant 2×5 mg, a dabigatrant 2×110, az edoxabant 1×30 mg és 1×60 mg adagban alkalmazva szignifikánsan kevesebb major vérzést találtak a warfarinhoz képest. Az intracranialis vérzések rizikója sokkal kisebb volt a DOAC mellett. A szerzők az apixaban 2×5 mg kezelést az első helyre rangsorolták a hatékonysági, a biztonságossági és a költséghatékonysági adatok alapján is.

British Medical Journal, 2017

Az antifoszfolipid szindróma olyan szisztémás autoimmun betegség, melyet antifoszfolipid antitestek jelenlétében kialakuló vaszkuláris trombózis és terhességi patológia jellemeznek. A klinikai tünetek megjelenése, súlyos­sága változó. Emiatt az adekvát terápia meghatározásához rizikóbecslés szükséges. A magas trombóziskockázatú betegek esetében nagyobb a va­lószínűsége az ismételt tromboembóliás esemény bekövetkezésének, ezért ilyenkor kombinált, gyakran intenzív antitrombotikus kezelés, sőt egyes recidív esetekben immunszuppresszív kezelés bevezetésére is szükség van.

Az edoxabán a negyedik a direkt orális antikoagulánsok (DOAC) sorá­ban, amelyet számos nagy volumenű vizsgálat elvégzése után jóváhagy­tak a stroke és a szisztémás embolizáció megelőzésére nonvalvuláris pitvarfibrillációban, továbbá a vénás tromboembólia (VTE) kezelésére. Azon túl, hogy az eredmények igazolják a hatékonyságát és biztonságos­ságát, az edoxabánnak van néhány sajátos farmakológiai tulajdonsága is, ami vonzó kezelési lehetőséggé teszi. Az antitrombotikus terápiában járatos szakorvosok – kardiológusok, hematológusok és belgyógyászok – által összeállított közleményből nemcsak az edoxabán fő tulajdonságait ismerhetjük meg, hanem választ kapunk néhány gyakorlati kérdésre is, amelyeket azzal a céllal állítottak össze, hogy a kezelőorvosok megfelelően alkalmazhassák a készítményt az arra leginkább megfelelő betegeknél.

Advances in Therapy, 2017