Az obezitás krónikus, progresszív, visszatérő, de kezelhető komplex beteg­ség, amely a testzsír kóros mértékű felszaporodásával és diszfunkciójával jár. A diszfunkcionális zsírszövetben kialakuló enyhe, krónikus gyulladás metabolikus, kardiovaszkuláris, biomechanikai és pszichoszociális követ­kezményei jelentősek. Fontos, hogy ma már nemcsak a testtömegindex, hanem a testösszetétel, a zsigeri elhízás mértéke, a társuló betegségek, a szövődmények és a funkcionális állapot is értékelendő a terápiás stratégia megválasztásához. Jelen közlemény áttekinti az obezitás epidemiológiáját, patofiziológiáját, annak elsősorban endokrin és genetikai okait, az obezitás legfontosabb endokrinológiai következményeit, valamint a jelenleg rendel­kezésre álló kezelési lehetőségeket.

A fibroblaszt növekedési faktor 21 (FGF21) zsírszövetben történő aktiválása számos pozitív változást okozott a kísérleti egerek anyagcseréjében.

A tirzepatid az elhízás típusától függetlenül csökkenti a szívelégtelenségben szenvedők kardiovaszkuláris eseményeinek kockázatát.

Finn kutatóknak sikerült leírniuk az elhízás és a szervezetben megjelenő gyulladás közötti kapcsolat folyamatát.

A zsírszövet inzulinra adott reakciójában mutatkozó különbségek magyarázhatják, hogy miért gyakoribb a 2-es típusú cukorbetegség az elhízott férfiaknál, mint a nőknél.

A zsírsejtekben található mitokondriumok szétesése és funkcióvesztése az elhízás egyik legfontosabb következménye. 

A depresszió és a diabetes mellitus komorbid megjelenése gyakori, azonban azok a háttérmechanizmusok, melyek a két kórállapot közötti kapcsolatot magyarázzák, nem pontosan ismertek. Mind a cukorbetegség, mind a de­presszió igen elterjedtek, a nyugati világ két legnagyobb közegészségügyi problémájának tekinthetjük őket. Irodalmi összefoglalásomban áttekin­tettem a lehetséges etiológiai kapcsolódási pontokat, különös tekintettel a biológiai hátterű összefüggésekre.

Az átlagos kávéfogyasztás (körülbelül 3-5 csésze naponta) segít megelőzni számos krónikus megbetegedést a koffein számos egyedülállóan előnyös tulajdonsága okán.

Az endokrin orbitopathia autoimmun betegség, a Graves–Basedow-kór extrathyreoidalis szövődménye. Súlyossága változó, az enyhe esetek gya­koribbak, de néha súlyos, látásvesztéssel fenyegető állapot is kialakulhat. A kezelés az autoimmun folyamat aktivitásának csúcsán a leghatékonyabb, mely időben megelőzi a súlyos tünetek megjelenését. Fontos a betegség korai diagnózisa, a súlyos orbitopathiában szenvedő betegek tercier cent­rumba irányítása és multidiszciplináris szemlélet alkalmazása a terápiában.

A glükokortikoidok széles körben alkalmazott gyulladáscsökkentő ké­szítmények, számos mellékhatásuk közé tartozik a csontokra kifejtett katabolikus hatás.