Új adatok a GLP-1-ek CV előnyeiről
A tirzepatid az elhízás típusától függetlenül csökkenti a szívelégtelenségben szenvedők kardiovaszkuláris eseményeinek kockázatát.
A glükagonszerű peptid 1 (GLP-1) agonista tirzepatid csökkenti a kardiovaszkuláris (CV) események kockázatát az elhízott és a megőrzött ejekciós frakciójú szívelégtelenségben (HFpEF) szenvedő betegeknél, függetlenül attól, hogy a testtömegindexszel (BMI) mért általános vagy a derék-testmagasság aránnyal mért centrális elhízásuk van-e - mutatta ki a SUMMIT vizsgálat új elemzése.
Ez azért fontos, mert a központi elhízás az általános elhízáshoz képest olyannyira kritikusnak tűnik a CV kockázat szempontjából a HFpEF-ben szenvedő betegeknél, hogy egyes szakértők most azt követelik, hogy a BMI-t teljesen helyettesítsük a derék-testmagasság aránnyal a betegek értékelésekor.
A szívelégtelenség, különösen a HFpEF esetén az elhízást már régóta kulcsfontosságú kockázati tényezőként és az alapbetegség egyik fő mozgatórugójaként ismerik el. A legtöbb HFpEF-ben szenvedő beteg elhízott, de nem minden elhízás egyforma.
A nemrégiben közzétett placebokontrollos SUMMIT vizsgálat kimutatta, hogy a tirzepatid közel 40%-os (P = 0,026) csökkenést eredményezett a CV okokból bekövetkező halálozásban vagy a szívelégtelenség súlyosbodásában. Az említett adatok új elemzésében a cél az volt, hogy feltárják, hogy a GLP-1 agonista hatásai különböznek-e a BMI-vel mért, általános elhízásban szenvedők és a derékkörfogat-testmagasság alapján centrális elhízásban szenvedőknél.
Az elhízás típusainak különbségei
Az elemzés azt vizsgálta, hogy vannak-e különbségek e fenotípusok között.
A tirzepatid a CV halálozás vagy a szívelégtelenség súlyosbodásának kockázatát hasonló mértékben csökkentette az elhízás terciliseit tekintve mind az általános, mind a centrális elhízás tekintetében. Mivel az előnyök fő mechanizmusa a testsúlycsökkenés, megnyugtató, hogy az elhízás kezelése minden HFpEF-ben szenvedő betegnél előnyös, mutatott rá Borlaug.
A vizsgálat azonban különbséget mutatott az elhízás típusai között. Bár mindkét elhízás-fenotípusban a nők voltak túlsúlyban, és mindkettő általában a térfogattúlterheléssel járt együtt, a 6 perces gyaloglási távolsággal mért terhelhetőség fokozatosan csökkent (P kevesebb mint 0,001) a centrális elhízású betegeknél a derék-testmagasság arány három szintjén (kevesebb mint 0,69; 0,69-0,76; és > 0,76). Hasonlóképpen, a központi elhízás minden egyes magasabb tercilisében a becsült glomeruláris szűrési sebességgel mért vesefunkció fokozatosan nagyobb mértékben csökkent (P = 0,006).
Nem volt összefüggés az elhízás és a terhelhetőség vagy a vesefunkció között azoknál különböző BMI csoportokba tartozó betegeknél (34,3 alatti; 34,3-39,9; > 39,9).
Érdekes módon a tirzepatid relatív előnye a gyaloglási távolságra és az életminőségre vonatkozóan - a Kansas City Cardiomyopathy Questionnaire segítségével mérve a követés végén - hasonló volt a derék-testmagasság arány három tercilisébe tartozó betegek esetében, de nagyobb volt a BMI legmagasabb tercilisébe tartozó betegek esetében.
A C-reaktív fehérje növekedése az elhízás minden egyes nagyobb tercilekben megfigyelhető volt, akár a derék-testmagasság arány (P = 0,004), akár a BMI (P kevesebb, mint 0,006) alapján mérték.
A derék-testmagasság arány jobb CV kockázat előrejelző
A SUMMIT vizsgálatban a BMI - és nem a derék-testmagasság arány - volt az elhízás standard kiindulási mérőszáma, de a szerzők végül ezt a mérőszámot „fontos korlátozásnak” tekintették. A vitában a derék-testmagasság arányt „a túlzott zsigeri elhízás megbízhatóbb mutatójának” nevezik. A SUMMIT vizsgálatban sok olyan beteget, akiknek a BMI-je 30 alatt volt, a derék-testmagasság arány
A HFpEF „a kardiovaszkuláris-vese-metabolikus betegség végső következménye”, de nem az általános testzsír az, ami összességében a kockázat alapvető mozgatórugója, mondta Packer, a SUMMIT vizsgálat vezető kutatója. A progresszív HFpEF betegség kialakulásának kockázatát értékelve az elhízás helyett a centrális elhízásról kell beszélnünk.
A szubkután zsír, amelyet elsősorban a BMI-vel mérnek, biológiailag nyugalmi állapotban van, míg a derékmagasság arányával mért zsigeri zsír biológiailag aktív és proinflammatorikus. Ez magyarázhatja, hogy miért alacsonyabb az elhízás kritériumainak megfelelő HFpEF-betegek aránya a BMI-vel, mint a derék-testmagasság arányával. A PARAGON-HF vizsgálat adatainak nemrégiben közzétett újbóli áttekintése szerint a HFpEF-ben szenvedő betegek 96%-a megfelelt a centrális elhízás kritériumainak, amelyet ≥ 0,5-es derék-testmagasság arányként határoztak meg.
A HFpEF-betegek 37%-a a BMI kritériumok alapján nem volt elhízott BMI-kritériumainak (30 alatti BMI), de megfelelt a centrális elhízás kritériumainak, azaz a derék-testmagasság arány ≥ 0,6 volt. Ezek az eredmények „megkérdőjelezik, hogy a BMI-t az elhízás megfelelő mérőszámának tekintsük. A PARAGON-HF újraelemzése bebizonyította, hogy a centrális elhízás sokkal jobb előrejelzője a szívelégtelenségi eseményeknek, mint a BMI (P kevesebb, mint 0,001).
A romboló zsír
Több útvonal vezet a zsigeri adipocitától a szívizom hipertrófiájához, gyulladáshoz és fibrózishoz. Bár az olyan fogyókúrás gyógyszerek, mint a tirzepatid, az adipociták csökkentésével küzdenek e hatások ellen, számos HFpEF-kezelés, például a nátrium-glükóz-kotranszporter 2 gátlók, ugyanezt a hatást az adipociták biológiájának megváltoztatásával idézik elő.
Az új SUMMIT-elemzés sok mindenben ugyanerre utal: a HFpEF-ben szenvedő betegeknél a derék-testsúly arány fontosabb, mint a BMI a CV kockázat felmérése és nyomon követése során.
Forrás:
Packer M, Zile MR, Kramer CM et al for the SUMMIT Trial Study Group: Tirzepatide for Heart Failure with Preserved Ejection Fraction and Obesity N Engl J Med 2025;392:427-437 DOI: 10.1056/NEJMoa2410027
Peikert A, Vaduganathan M, Claggett BL, et al: Near-universal prevalence of central adiposity in heart failure with preserved ejection fraction: the PARAGON-HF trial, European Heart Journal, 2025;, ehaf057, https://doi.org/10.1093/eurheartj/ehaf057