A retatrutid eredményezi a legnagyobb testsúlycsökkenést
Huszonhat randomizált, kontrollált vizsgálat elemzése szerint a GLP-1 receptor agonisták és koagonisták közül a retatrutid hatóanyagú kísérleti gyógyszer eredményezi a legnagyobb súlycsökkenést.
Areesha Moiz (McGill Egyetem, Montréal, Quebec, Kanada) és munkatársai három, az osztályba tartozó, kereskedelmi forgalomban kapható GLP-1 agonista gyógyszert és kilenc agonista és koagonista gyógyszert vizsgált, amelyek még nem kaptak hatósági engedélyt.
A kutatók head-to-head vizsgálatok hiányában 26 olyan randomizált, kontrollált vizsgálat (RCT) szisztematikus áttekintését végezték el, amelyekbe több mint 15 000 beteget vontak be. Csak azokat a vizsgálatokat vették górcső alá, amelyek során a kezelés legalább 16 hétig tartott, ily módon a betegek legalább egy hónapig fix dózist kaptak.
Nem meglepő módon arra jutottak, hogy a szemaglutidot kivéve a kettős és hármas agonistákkal végzett vizsgálatok során általában nagyobb átlagos súlycsökkenést mérték, mint a GLP-1 agonisták hatására.
A szerzők megállapították, hogy a retatrutidot (12 mg-os, hetente egyszeri injekciót) kapó egyéneknek 48 hét után a kiindulási értékhez képest a testsúlyuk 22%-át sikerült leadniuk. A tirzepatidot (15 mg-os, hetente egyszeri injekciót) kapók 72 hét után a testsúlya közel 18%-kal, míg a szemaglutidot (2,4 mg-os, hetente egyszeri injekciót) kapók 68 hét után körülbelül 14%-kal csökkent. Mind a tirzepatid, mind a szemaglutid kereskedelmi forgalomban kapható. A szintén forgalomban lévő liraglutidot (3 mg napi egyszeri injekció) szedő betegek testsúlya 26 hét után legfeljebb 6%-kal csökkent.
A vizsgálati szerekkel végzett tanulmányok áttekintésekor arra jutottak, hogy a retatrutid mellett a legnagyobb fogyás a kettős glükagon/GLP-1-agonisták, a survodutid (Boehringer Ingelheim; 6%-15%) és a mazdutid (Innovent Biologics; 7%-11%) esetében volt tapasztalható.
A naponta egyszer beveendő orforglipron tabletta (Eli Lilly and Company) a dózistól függően 9-15%-os fogyást eredményezett, négy vizsgált gyógyszer nem eredményezett ilyen jelentős testsúlycsökkenést: beinaglutid (0,2 mg-os injekció naponta háromszor, 6%), efpeglenatid (4-8 mg-os injekció hetente egyszer, kb. 7%), exenatid (10 mcg-os injekció naponta kétszer, 5 kg súlyváltozás) és noiiglutid (napi egyszeri injekció, 9%).
A leggyakoribb mellékhatások valamennyi GLP-1 esetében gasztrointesztinális (GI) jellegűek voltak, hányinger, hasmenés, székrekedés és hányás. A szerzők szerint valamennyi hatóanyag esetében a gyógyszereket szedő betegek 60-80%-ánál fordult elő GI-nemkívánatos esemény, bár a legtöbb esetben ez átmeneti volt. A betegek 6-26%-a hagyta abba a kezelést valamely mellékhatás miatt. A szerzők szerint a 26 vizsgálat egyikében sem számoltak be súlyos GI-rendellenességekről, például bélelzáródásról vagy gasztroparézisről.
Egészséges, túlsúlyos vagy elhízott, cukorbetegségben nem szenvedő felnőtteknél tehát a legnagyobb átlagos relatív és abszolút testsúlycsökkenést a hetente egyszer alkalmazott, háromszoros glükózfüggő inzulinotrop polipeptid (GIP)/GLP-1 és glükagon receptor agonista retatrutiddal érték el, ezt követte a kettős GIP/GLP-1 agonista tirzepatid (Eli Lilly and Company), végül pedig a GLP-1 agonista szemaglutid (Novo Nordisk) - írják a szerzők az Annals of Internal Medicine című szaklapban.
Valamennyi GLP-1 agonista vagy koagonista gyógyszer alkalmazása csökkent testtömegindexet (BMI), derékkörfogatot, szisztolés vérnyomást (SBP) és és diasztolés vérnyomást (DBP) eredményezett.
Óva intenek azonban az összehasonlító hatékonyságra vonatkozó következtetések levonásától, mivel a különböző vizsgálatok populációi, kontrollcsoportjai és kontextusai nem feltétlenül hasonlíthatók össze közvetlenül. Valamennyi vizsgálatba bevont személy a gyógyszeres terápia vagy placebo mellett életmódváltásban is részesült, de a beavatkozások és a protokollok a tanulmányok között eltérőek voltak.
Az áttekintésből az is kiderül, hogy a GLP-1-eket valószínűleg krónikusan kellene alkalmazni ahhoz, hogy a legnagyobb hatást érjék el, mondták a szerzők. A hosszabb kezelési időtartamú vizsgálatok hasonló fogyási eredményeket mutatnak, mint a rövidebb követési idővel rendelkező vizsgálatok, ami megerősíti azt az elképzelést, hogy a testsúlycsökkentés megtartásához folyamatos kezelésre lehet szükség.
Forrás:
Moiz A, Filion KB, Toutounchi H, et al. Efficacy and Safety of Glucagon-Like Peptide-1 Receptor Agonists for Weight Loss Among Adults Without Diabetes: A Systematic Review of Randomized Controlled Trials. Ann Intern Med. [Epub 7 January 2025]. doi:10.7326/ANNALS-24-01590