Az autoimmun hepatitis ismeretlen eredetű, immunmediált gyulladásos májbetegség. Kialakulásában kulcsszerepet játszik genetikailag hajlamos egyéneknél a környezeti tényezők hatására, a T-regulátor sejt elégtelen funkciója következtében a  hepatocyták elleni öntolerancia elvesztése és a szövetkárosító autoimmun reakció. Emelkedett transzaminázszint, autoantitestek, magas szérum-IgG-szint, hisztológiában interface hepatitis, lymphoplazmasejtes infiltráció jellemzi. Döntően középkorú nők betegsége, de bármely életkorban előfordul. Évekig tünetmentes lehet, és jelentkezhet súlyos akut vagy krónikus hepatitis, illetve „kriptogén” cirrózis képében. A kórlefolyás igen nagy egyéni változatosságot mutathat, jellemzően fellángolásokkal és spontán remissziókkal járhat.

A vizsgálatok szerint szoros összefüggés van a szérum húgysavszintje és a szív- és érrendszeri betegségek, azaz a hypertonia, az elhízás, a 2-es tí­pusú diabetes, a szívinfarktus, a szívelégtelenség, a stroke és a krónikus vesebetegség között nemcsak hyperuricaemia esetén, hanem már a magas normális húgysavszint (300–360 μmol/l) esetében is. A hazai konszenzus­ajánlás szerint a szérum húgysavszintjének meghatározása és rendszeres ellenőrzése javasolt a fokozott cardiovascularis kockázatú személyek ese­tében. Tünetmentes hyperuricaemia esetén indokolt a cardiovascularis és renalis társbetegségek irányában történő szűrés.

Még mindig kevés az ismeretünk a zsírszövet működése és a testtömeg alakulása között ahhoz, hogy ezt az elhízás megakadályozása érdekében eredményesen használhassuk.

A célvérnyomás elérése sok tényezőtől (korrekt terápiás előírás, betegadherencia, társbetegségek) függ. Elhízottak, 2-es típusú diabetesben szenvedők, célszervkárosodottak, coronaria-betegek esetében gyakori a szuboptimális vérnyomáskontroll. Fix kombinációs készítményekkel javítható az antihipertenzív kezelés hatásfoka.

A kalciumérzékelő receptorral kapcsolatos ismeretek folyamatos bővülése lehetővé teszi egyes ritka betegségek könnyebb felismerését és kezelését, továbbá segítséget nyújthat differenciáldiagnosztikai kérdésekben. Az új ismeretek és fejlesztések eredményeként a receptor megváltozott funkciójához köthető kórállapotok ellátása is változik, illetve változhat.

Az ontariói McMaster Egyetem munkacsoportja új, innovatív módszert talált a kóros sejtek elpusztítására akut myeloid leukaemiában, miközben sikerült megőrizni és regenerálni az egészséges vörösvérsejteket. 

Az adiponektin – csaknem kizárólag az adipocyták által termelt hormon – több gyulladásellenes és inzulinérzékenyítő folyamatban vesz részt. Az adiponektin plazma szintje egyes metabolikus zavarokban (pl. elhízás, gyulladásos állapotok, inzulinrezisztencia, 2-es típusú diabetes mellitus [T2DM]) csökken. Az obszervációs vizsgálatok egybehangzóan fordított korrelációt igazoltak a plazma adiponektinszintje és az incidentális T2DM előfordulásában az általános populáción belül. Az akut myocardialis infarktus (AMI) azon eseteiben, ahol az anamnézisben nem szerepel T2DM, a csökkent glükóztolerancia (IGT, impaired glucose tolerance) és a nem diagnosztizált T2DM a kedvezőtlen prognózis gyakori és erős prediktora. A felvételkor mérhető vércukorszint még nem diabeteses személyeknél is független kockázati tényezőnek számít, részben a csökkent β-sejt-funkcióval összefüggésben.

Az elhízás a metabolikus szindróma egyik eleme, melynek jellemzője a metabolikus és atheroscleroticus kockázati tényezők (pl. visceralis adipositas, dyslipidaemia, magas vérnyomás, hyperglykaemia) fennállása, illetve ennek kapcsán 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM), valamint szív- és érrendszeri betegségek kialakulása. Az elhízás, metabolikus szindróma és T2DM fő jellemzője az inzulinrezisztencia.

A kutatások azt igazolják, hogy a kis születési súlyhoz vezető in utero tényezők fokozzák a felnőttkori elhízás kialakulásának esélyét. Mindezek fényében a terhesség alatti étkezési anomáliák megelőzése hosszú távon segíthet az utódok egészségi állapotának optimalizálásában.

A megnövekedett testtömegindex nem pusztán társul az epekőbetegséghez, hanem annak oka is lehet egyben – hozták nyilvánosságra dán kutatók a Hepatology című lapban.