A nagy testtömegindex epekövességet okoz
A megnövekedett testtömegindex nem pusztán társul az epekőbetegséghez, hanem annak oka is lehet egyben – hozták nyilvánosságra dán kutatók a Hepatology című lapban.
Számos epidemiológiai és obszervációs vizsgálat egyértelmű korrelációt jelzett a magas BMI és az epekövesség fokozott kockázata között, oki kapcsolatot azonban eddig még nem sikerült igazolni. Nem volt ugyanis mód arra, hogy az elemzésből kiiktassanak bizonyos lehetséges befolyásoló tényezőket, például a zsírdús táplálkozást, mely egyidejűleg hat a testsúly növekedése és az epekőképződés elősegítése irányában egyaránt. Nem lehetett kizárni fordított összefüggések lehetőségét sem, például azt, hogy az epekő okozta görcsök csökkentik a fizikai aktivitást, ami aztán a testtömegindex emelkedéséhez vezet.
Egy új statisztikai módszer, a mendeli randomizáció segítségével talán áthidalható a nem kiiktatható befolyásoló tényezők és a lehetséges fordított korreláció problémája is azáltal, hogy azonosítja a magas BMI-hez társuló genetikai variánsokat. Ezek az egész élet során állandóak, ugyanakkor függetlenek a befolyásoló tényezőktől. „Amennyiben a magas BMI valóban oki szerepet játszik az epekövesség létrejöttében, úgy a BMI-t növelő genetikai variánsok jelenlétében várhatóan gyakoribb az epekövesség előfordulása is” – magyarázza dr. Stefan Stender, a koppenhágai egyetem klinikai biokémikusa.
A vizsgálatban 77679 dán felnőtt vett részt a Copenhagen General Population Study (67314 fő) és a Copenhagen City Heart Study (10365 fő) résztvevői közül. Minden résztvevőtől vérminta állt rendelkezésre, melyből kivonták a DNS-t, és fenotipizálásra került sor.
Összesen 4106 résztvevőnél igazolódott tüneteket okozó epekőbetegség a maximum 34 éves utánkövetés alatt. A fenotipizálás alapján a kutatók az alábbi három polimorfizmus esetében találták a legszorosabb összefüggést a BMI-vel az európai populációkban: FTO (rs9939609), MC4R (rs17782313) és TMEM18 (rs6548238). Ezek mindegyike két lehetséges allélt hordoz, így minden egyes személynél 1 és 6 között lehet az érintett allélok száma. Minden résztvevőnél meghatározták a BMI-t növelő allélok számát.
Az első adatelemzés során az átlagos kiindulási BMI 55 százalékkal nagyobb (11 k/m2) volt azoknál a személyeknél, akiknél az allélok többsége megtalálható volt, szemben azokkal, akik csak kevesebb allélt hordoztak. A BMI emelkedésével párhuzamosan fokozatosan növekedett a tüneteket okozó epekövesség előfordulásának valószínűsége is. A teljes kohorszot tekintve, a tüneteket okozó epekövesség valószínűsége minden 1 kg/m2/*/-nyi BMI-növekedéssel 7 százalékkal fokozódott. A mendeli randomizációs kohorszban a BMI 1 kg/2-nyi emelkedéséhez 17 százalékos kockázatfokozódás társult. A két becslés közötti konkordancia azt jelzi, hogy a BMI önmagában a tünetekkel kísért epekőbetegség oki tényezője lehet – állítják dr. Stender és munkatársai.
Ebben a vizsgálatban nem vették figyelembe az epekő összetételét és nem elemezték azt a patofiziológiai mechanizmust sem, melynek révén a magas BMI epekőképződéshez vezethet. A mechanizmusok feltárását azonban számos más vizsgálat célul tűzte – jegyzik meg a közlemény szerzői.
Az elhízás kapcsán fokozódhat a koleszterinszintézis és a hepatobiliáris koleszterinefflux, mely „kulcsszerepet játszik a koleszterintartalmú epekövek kialakulásában”. A nagy hasi zsírtömeg az epehólyag hipomotilitásához és epepangáshoz vezethet, mely „az epekőképződés másik kockázati tényezője”. Ezen túlmenően az adipocyták által termelt vagy metabolizált anyagok is befolyásolhatják az epekőképződést. Például az adipocyták által szekretált ösztrogén azáltal hajlamosíthat epekövességre, hogy fokozza a hepatobiliáris koleszterineffluxot. Az adipocytákból származó leptinnek ugyancsak litogén hatása lehet. Ugyancsak az adipocyták választják el az adiponektint is, melyet humán és állatkísérletes vizsgálatok is összefüggésbe hoztak az epekőképződéssel. Az elhízáshoz társuló hyperinsulinaemia az erősebb litogén sajátosságokkal rendelkező epe termelődését elősegítve vezethet epekőképződéshez.
A vizsgálat gyengéje, hogy abban csak adott etnikai hovatartozású (fehér bőrű dán) személyek vettek részt. „Jól ismert, hogy az epekövesség esélyét jelentősen befolyásolja az etnikai hovatartozás is, ezért mostani megfigyeléseink nem feltétlen vihetők át más csoportokra” – figyelmeztet dr. Stender.
