Az osteoarthrosis az ízületi porc mennyiségi és minőségi károsodásával jellemzett degeneratív ízületi megbetegedés, mely a porcon túl érinti a subchondralis csontot, az ízületi tokot, a környező lágyrészeket és izmo­kat. A betegség lefolyása progresszív és funkciókárosodáshoz, rokkantság­hoz vezethet. A nemzetközi szakirodalomban a kórfolyamat elnevezése az osteoarthritis, mely a gyulladás szerepére is utal a patogenezisben.

Az elhízás és a kardiovaszkuláris kockázat mérséklésére a csökkentett szénhidráttartalmú diéta és sport kombinációja jó választás egyébként egészséges egyéneknél. Bizonyítani kívántuk, hogy az 1-es típusú cukor­betegek fizikai aktivitása során az alacsony szénhidráttartalmú diéta az inzulinadagolás helyes megválasztásával biztonságos, és csökkenti mind a rövid, mind a hosszú távú szövődmények kialakulását. Adataink alátá­masztják, hogy az új típusú inzulinok, szöveti glükózszenzorok, valamint pumpák megjelenésének köszönhetően a feltételek adottak egy szaba­dabb, szövődménymentesebb élethez a T1DM-es betegek számára is.

Időskori depresszióban többnyire szükséges a gyógyszeres kezelés, de bevezetése előtt és hatásának kialakulásáig is feltétlenül javasolt az intenzívebb tastmozgás.

A daganatellenes kezelések során kialakult mellékhatások megszüntetése, valamint az életminőség jelentős mértékű javítása az onkológiai rehabili­táció feladata. A szakterület neve nagyon bonyolult és hosszan tartó folya­matot – átfogó multidiszciplináris együttműködést igénylő, a beteg élete végéig tartó tevékenységet – takar, amely ma már sok helyen a kezelések integrált részét képezi szerte a világon.

Egy új vizsgálat eredményei szerint a fél évig végzett aerobic testgyakorlás csökkenti az időskori kognitív képességek romlásának kockázatát.

A daganatos betegség és a daganatellenes kezelések miatt sok beteg kor­látozza a fizikai aktivitását, pedig a betegség és a számos mellékhatás ellen vívott harcban a sport és a mozgásterápiás programok hatékony szupportív módszerek, ráadásul páratlan lehetőséget kínálnak a betegeknek arra, hogy a gyógyulási folyamatban aktívan közreműködjenek.

Az utóbbi években véletlen besorolásos, kontrollcsoportos vizsgálatok, valamint rendszerezett áttekintések és metaanalízisek erősítették meg, hogy különféle mozgásterápiás eljárások és egyéb működésorientált be­avatkozások nyilvánvalóan hatásosak mind a klinikai tünetek értékelése, mind pedig a betegek beszámolói alapján.

Jól tudjuk, hogy bizonyos rákféleségek ritkábban támadják meg a fizikailag aktív személyeket, de kevésbé közismert az a tény, hogy a rákbetegek fizikai edzésprog­ramjai akár az operatív beavatkozások előtt és után, akár a kemo- vagy radioterápia alatt nemcsak a pszichére hatnak kedvezően, hanem javítják a betegek funkciona­litását, teljesítőképességét, életminőségét, s talán az életkilátásokat is. Az utóbbi év ezekről szóló irodalmából tallóz ez az írás, csupán érintve a fizikai aktivitás védő ha tását egyes rákféleségekkel szemben, az aktivitással meghosszabbítható minőségi élettartamot.

A társadalom idősödése kapcsán az 1980-as években a médiában is felkapott téma lett a „csendes epidémia”: az Alzheimer-kór, a Parkinson-kór, a vaszkuláris típusú szellemi hanyatlás terjedése. Az újabb felmérések azonban nem igazol­ják a félelmet. Európában három tanulmány is arról adott hírt, hogy a 75 év fe­lettiek körében az 1980-as években észlelt előfordulási arány nem nőtt, sőt ta­lán csökkent.
New England Journal of Medicine, 2013. november

A pulmonális rehabilitáció a COPD-betegek ellátásának részévé vált. Az USA-ban általában kórházi hátterű ambuláns programok keretében történik. Hatására javul a fizikai állóképesség és az életminőség, enyhül a légszomj és a szorongás, csökken a kórházi felvételek száma a tüdőfunkció kimutatható javulása nélkül.