Shakespeare egyik szonettjében a bárd azt énekli: „a szerelem sokszínű dolog”. Az biztos, hogy amennyire költészet a szerelem, annyira kémia is. Valentin nap alkalmával nézzük meg, hogy milyen kémiai folyamatok zajlanak a szerelmesek agyában.

Egy görcs-rohamok elleni szer az eddigi antidepresszívumoktól eltérő hatásmechanizmus révén  csökkentette a depressziós betegek anhedóniáját, ezzel új pontenciális terápiás célpontot jelölt ki.

Az ízek megfelelő érzékelése magától értetődő minden egészséges ember számára. Ugyanakkor számos olyan állapota létezik az emberi szervezetnek, amelyben az ízérzékelő rendszerben is változások lépnek fel. Az ízérzékelés zavarával a táplálkozás minősége romlik, mennyisége csökken, az egyén elveszíti az étkezésből adódó örömérzetét, komolyan károsodhat az élet minősége. Ezek a panaszok a páciensek egyre szélesebb körét érintik, ezért fontos az ízérzékeléssel foglalkoznunk. Közleményünk érinti az ízérzékelés anatómiáját, élettanát, majd az ízérzékelés megváltozását, zavarait mutat­juk be többféle aspektusból.

Az oxitocin általánosságban erősíti érzelmeinket, blokkolása segíthet a stressz leküzdésében.

Túlpörgetett, napi 24 órában működő társadalmunkban nincs mindenkinek lehetősége a rendszeres, nyugodt éjszakai alvásra. Ez az egészségre is kihat, hiszen a megzavart vagy a túl rövid idejű alvás növeli pl. az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának a valószínűségét. A tanulmány a napi életritmusnak, illetve az alvás időtartamának és minőségének a metabo­likus egyensúlyra gyakorolt hatásairól számol be a legújabb tudományos eredmények alapján.

A cím félrevezető, a philematológia nem azt tanítja, hogyan kell csókolózni, hanem a csókolózás élettani hatásaira kíváncsi. 

A major depresszió az emberiség kb. 21%-át érintő krónikus, visszaesésekre hajlamos betegség. Az összes betegségterhek világrangsorában 2004 óta a harmadik helyen áll, és húsz éven belül az első hely­re kerülhet. Gyakran „komorbid” állapotokkal társul, sú­lyos funkciókárosodással és szociális zavarokkal jár, ami az életminőség jelentős romlásához vezet.

A mai antidepresszívumok többsége a centrális monoamin-neurotranszmisszió facilitálásával hat. A rokon hatás­mechanizmus az egyre újabb szerek hatásossága és jobb tolerálhatósága mellett hasonló korlátokkal jár – a hatáskezdet késlekedésétől egyes zavaró mellékhatásokon át néhány tünet (mint az örömtelenség) lassú és gyakran csak részleges javulásáig. A kutatás során a cirkadián ritmusok depresszióban jellemző zavarai adták az ösztönzést az első gyökeresen más hatásmechanizmusú „ritmusterápiás antidepresszívum”, az agomelatin kifejlesztéséhez.

Orvosként a drogkérdésnek elsősorban az egészségügyi aspektusára figyelünk, de a szociális, gazdasági, kriminális, etikai vonatkozások is rendkívül jelentősek, a következmények pedig szinte elviselhetetlenül súlyosak lehetnek. Hogyan állhatott elő ez a helyzet?