Az akut és a krónikus depresszió eltérő patofiziológiája

A Biological Psychiatry: Cognitive Neuroscience and Neuroimaging folyóiratban szeptember 13-án a megjelent közleményükben a The University of Queensland kutatói az agy központi dopaminerg régiójának, a ventrális tegmentális területnek (VTA; ventral tegmental area) neuroinflammációs folyamatainak vizsgálatakor azt tapasztalták, hogy az akut és a krónikus depresszió eltérő patofiziológiai mechanizmusokhoz kapcsolódik. A mostani eredmények pontosítják a VTA szerepét a depresszió kialakulásában, és rámutatnak arra, hogy ez a terület ígéretes célpont lehet állapotspecifikus, célzott terápiák fejlesztésében.

A depresszió világszerte mintegy 300 millió embert érint, és a rokkantság, munkaképtelenség egyik vezető oka. Számos klinikai és populációs vizsgálat következetesen összefüggést mutatott a gyulladásos állapotok és a depresszió között. A hosszan tartó stressz gyakran megelőzi a betegség kialakulását, és akut, súlyos esetekben krónikus gyulladást idézhet elő az agyban. Korábbi kutatások szerint az ilyen gyulladásos folyamatok megzavarhatják a dopamin szintézisét, felszabadulását és visszavételét. A dopamin az agy jutalmazó rendszerének kulcsfontosságú neurotranszmittere, és működésének zavara hozzájárulhat a depresszió alapvető tüneteihez, például az örömérzés elvesztéséhez és a motiváció csökkenéséhez.

A vizsgálat vezetője, Lena K.L. Oestreich kiemelte, hogy a VTA a mezokortikális és a mezolimbikus rendszerek központi eleme, amelyek a jutalmazás, a motiváció és az érzelmi szabályozás révén szoros kapcsolatban állnak a depresszióval. Ennek ellenére a VTA kis mérete és összetett szerkezete miatt eddig viszonylag kevés figyelmet kapott a neurológiai képalkotó (neuroimaging) kutatásokban.

A kutatók célja az volt, hogy feltárják, mutat-e a VTA biológiai különbségeket azoknál, akiknek kórtörténetében depresszió szerepel (krónikus állapot), illetve azoknál, akik aktuálisan depressziós tüneteket mutatnak (akut állapot). Az MRI-vizsgálatok során a gyulladásra és az agyi mikroszerkezetre érzékeny markereket elemezték, különösen az extracelluláris és intracelluláris víztartalom változásait. A vizsgálat a UK Biobank 32.495 résztvevőjének adatait dolgozta fel - ezek között 3807 olyan betegét, akik az ICD-10 alapján diagnosztizált depresszióban szenvedtek.

A kutatók a súlyos depresszióval élő betegeknél magasabb értékeket mértek az extracelluláris gyulladásos folyamatokra utaló MRI-markerekben, például a szabad víz és az izotróp térfogatfrakció szintjében. Ezzel szemben az aktuális depressziós tünetek súlyossága eltérő mikroszerkezeti változásokkal járt: magasabb intracelluláris térfogatfrakcióval és orientációs diszperzióval, ugyanakkor alacsonyabb izotróp térfogatfrakcióval. Ez arra utal, hogy az akut és a krónikus depresszió különböző patofiziológiai mechanizmusokhoz köthető.

A depresszió rendkívül heterogén kórkép, amelyet számos tényező befolyásol, köztük a nem, az életmódbeli szokások, a genetikai hajlam és a metabolikus változók, például a testtömegindex. Az eredmények hangsúlyozzák a neuroinflammáció, az életmódbeli tényezők és a depressziós tünetek közötti összetett kölcsönhatást, és arra utalnak, hogy a jövőbeli kutatásoknak részletesebben kell vizsgálniuk ezeket a tényezőket a betegség multifaktoriális természetének megértéséhez.

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

Brain mechanisms in acute and chronic depression vary, according to new research

MRI-Derived Markers of Acute and Chronic Inflammatory Processes in the VTA Associated with Depression

Irodalmi hivatkozás:

Sarah Khalife et al, MRI-Derived Markers of Acute and Chronic Inflammatory Processes in the VTA Associated with Depression, Biological Psychiatry: Cognitive Neuroscience and Neuroimaging (2025). DOI: 10.1016/j.bpsc.2025.09.003