Az MIT kutatói új gyógyszercélpontot találtak a tau-fibrillumok összetapadásának megakadályozására.

Kísérleteink során az N-metil-D-aszparaginsav típusú glutaminsav- receptorokat vizsgáltuk csirkeeredetű differenciálódó porcsejtekben, illetve egészséges és patológiás humán pigmentsejtekben. Mivel az NMDAR-okon elsősorban Ca2+-áram halad keresztül, ezért a receptorfunkciók tekintetében különös figyelmet szenteltünk a Ca2+-homeosztázis változásainak. Vizsgálataink igazolták, hogy az NMDAR-ok hozzájárulhatnak a fejlődő porcsejtek finoman hangolt Ca2+-oszcillációihoz, illetve a Ca2+-jelek összefüggésben vannak az optimális kondrogenezissel. Munkánk másik részében az NMDAR-alegységek melanómasejtek szubcelluláris frakciókra is kiterjedő fehérjeexpressziós vizsgálata az egészséges és patológiás pigmentsejtek közti lényeges különbségekre és a sejtmag saját Ca2+-homeosztázisába is beleszóló, potenciálisan működőképes sejtmagi NMDAR-okra hívta fel a figyelmet. Összességében kísérleteinkkel in vitro körülmények között tenyésztett, idegrendszeren kívüli, nem excitábilis sejtekben elsőként mutattunk ki funkcionáló NMDAR-okat (differenciálódó porcsejtek), illetve NMDAR-alegységek által képzett sejtmagi lokalizációjú, molekuláris heteromereket (melanómasejtek). Az előbbi által befolyásolt Ca2+-függő folyamatok az optimális porcfejlődéshez nélkülözhetetlenek, míg utóbbiak a malignus transzformáció következményeként jelenhetnek meg és a Ca2+-szignalizáció új kapuit nyithatják meg.

Az EMA CHMP pozitívan véleményezte a multidrog-rezisztens HIV-1 fertőzés kezelésére szolgáló Sunlenca (lenakapavir) készítményt.

A plakk-psoriasis egy gyakori, krónikus, immunmediált gyulladásos beteg­ség, melyben piros, száraz, viszkető, pikkelyesen hámló bőrelváltozások jelennek meg bármelyik testrészen. Nagyságuk néhány milliméter is lehet, máskor a testfelszín jelentős részét érinti. Gyakran egyéb betegségek kísé­rik, például kardiovaszkuláris kórképek, gyulladásos bélbetegség, magas vérnyomás, metabolikus szindróma, krónikus vesebetegség, pszichiátriai kórképek és arthritis psoriatica. Ilyen módon a plakk-psoriasisban szen­vedő személy a látható bőrelváltozásokon kívül sok egyéb betegséggel is küszködik.

Tisztázatlan etiológiájú krónikus pancreatitisben fontos a genetikai vizs­gálat a hasnyálmirigyrák kockázatának tisztázása céljából. Gyulladásos bélbetegségben a genetikai vizsgálat mono- vagy oligogénes örökletes té­nyezőket deríthet fel és célzott kezelést tehet lehetővé. Bizonyos genetikai faktorok elősegítik a metabolikus szindróma, illetve a zsírmáj kialakulását és súlyosbodását. Zsírmáj esetén ma még nem végeznek rutinszerűen ge­netikai vizsgálatokat, de a jövőben szerepe lehet a géndiagnosztikának a rizikóbecslés és a hepatocelluláris carcinoma követése terén.

A humán ateroszklerózis kialakulása során zajló kis intenzitású gyulladást a magasabb CRP-szint megbízhatóan jelzi. A nagy érzékenységű (hs) mód­szerrel mért CRP erős független prediktora az adverz kardiovaszkuláris eseményeknek, ideértve a miokardiális infarktust, az iszkémiás stroke-ot és a kardiovaszkuláris halálozást. A jelenlegi irányelvekben a kardiovasz­kuláris kockázat becslésére nem javasolják a CRP rutinszerű mérését, de az emelkedett CRP-szintek jelezhetik az adott beteg fokozott egyéni rizikóját.

A jelenlegi rendelkezésre álló védőoltás 50 évesnél idősebbekben már csak 50 %-os valószínűséggel képes megelőzni az övsömör kialakulását, a GSK által kifejlesztett, klinikai vizsgálati fázisban lévő új herpes zoster elleni vakcina azonban idősebbekben is hatásos.

 Az aplasztikus anémia ritka, nem malignus, súlyos esetekben az életet veszélyezte­tő vérképzőszervi betegség, melynek hátterében heterogén molekuláris és össze­tett klonális összefüggések bontakoznak ki. Új tapasztalatokkal gazdagodtunk mind az allogén őssejt-transzplantációs, mind pedig az immunszuppresszív kezelés terén.

A 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) eseteinek többségében a két fő patofiziológiai eltérés az inzulinrezisztencia és a hasnyálmirigy β-sejtjeinek funkciózavara. 

A lítium a bipoláris zavar széles körben használatos gyógyszere. Hosszú távú szedése gyakran nefrotoxikus mellékhatásokkal jár. A lítiumkezelés nefrogén diabetes insipidust okozhat az antidiuretikus hormonnal szembeni válaszkészség csökkentésével; hiperparatireózist is előidézhet hiperkalcémiával, krónikus intersticiális nefritisszel és mikrociszták kialakulásával.