A fiatalkori emlőrák emelkedő incidenciája egyre nagyobb figyelmet és multidiszciplinaritást igényel. Bár a szakmai útmutatókban, irányelvekben az életkor alapvetően nem határoz meg eltérő kezelési protokollokat, dó­zisokat vagy terápiahosszat, a premenopauzális állapot mégis eltérő meg­közelítést követel, egyrészt az endokrin terápia miatt, másrészt a várható hosszú távú túlélés és a potenciális késői toxicitás következtében.

A policisztás ovárium szindróma a reproduktív korban lévő nők legelterjed­tebb endokrin elváltozása, amit korábban – ahogy az elnevezés is mutatja – a petefészkekkel és azok elváltozásaival azonosítottak. Ennek kapcsán so­káig a meddőséget tartották a fő problémának és szövődménynek, azonban ma már tudjuk, hogy akár a kialakulása, akár a lefolyása vagy kompikációi tekintetében is ennél sokkal árnyaltabb a kép. Mai napig nem sikerült tel­jesen feltárni ennek a szindrómának a mélységeit, bár az utóbbi időkben nagy előrelépések történtek, többek között a patomechanizmus terén. Ennek az összefoglalónak célja, hogy betekintést nyújtson az elmúlt évek kutatási eredményeibe, egy kis szeletet adva ebből a rendkívül összetett kórképből, kezeléséből.

A 2-es típusú diabetes kezelésének elsőként választandó gyógyszere a metformin. A sejtekben anyagcsere-módosító, glükózszintcsökkentő aktivitásának döntő részét az AMPK aktiválásának útján át fejti ki. Van azonban sok egyéb, többek között a kardiovaszkuláris szövődményeket, a pulmonalis fibrosist és hypertoniát, a neoplázia keletkezését, a Covid–19- fertőzést előnyösen befolyásoló hatása is. A szerző a metformin célszervek­ben (májsejt, izomsejt, vastagbél), valamint az egyéb szervekben (kardio­vaszkuláris rendszer, tüdő, daganatsejtek, immunrendszer, Covid-fertőzés stb.) kifejtett hatásait, azok mechanizmusát foglalja össze.

A szisztémás gyógyszeres kezelésnek mind a korai, mind az áttétes stádiumú emlődaganatok ellátásában jelentős szerepe van. Ma már a kezelés mindig egyénre szabottan történik, a terápia előnyeinek és kockázatainak mérlegelése mellett a beteg preferenciája is egyre fontosabb szempont. 

Az Egyesült Államokban a lassan már nemzeti krízissé váló opioid abúzus miatt egyre több figyelem irányul a nem farmakológiai fájdalomcsillapítás különböző módszerei felé. 

Az utóbbi másfél évtizedben az USA-ban folyamatosan csökkent az emlőrákos halálozás.

2015-ben az immunterápia hatalmas fejlődésével - mint azt az alábbi összeállítás is mutatja - új korszakba érkezett a daganatos betegek gyógyítása. 

HR-pozitív emlőrákban az aromatáz-gátlók (AI-k) bevezetése előtt az 5 évig adott tamoxifen volt az adjuváns kezelés standardja, de később kiderült, hogy a „kiterjesztett” endokrin kezelés jelentősen tovább csökkentette a kiújulások kockázatát, ezért az ASCO 2014-es megfontolandónak tartja a 10 éves adjuváns endokrin kezelést is, de azt még nem tudjuk, hogy kinél kell kiterjesztett endokrin kezelést alkalmazni. 

A hormonreceptor-pozitív (HR+), előrehaladott emlőrákos nők számára fontos keze­lési lehetőség az endokrin terápia, de sok tumor vagy kezdettől rezisztens, vagy re­zisztenssé válik ezekre a terápiákra. Tovább nehezíthetik e betegek kezelését a rossz prognózissal járó zsigeri áttétek.

Cancer Management and Research, 2015. január

Az alábbiakban a nem szteroid aromatáz-gátlókkal már kezelt, hormonérzékeny, HER2 negatív, előrehaladott emlőrák kezelésének ma ismert további lehetőségeit foglaljuk össze.