A futás többféle sérülés veszélyével fenyegeti a sportolókat. A futók sérülései többnyire túlerőltetésre vezethetők vissza. A tendinopátiák leggyakrabban a patella inát, az Achilles-ínt és a combhajlító rendszert érintik, elsődlegesen excentrikus gyakorlatokkal kezelhetők. Az iliotibiális szalag szindróma és a patellofemorális fájdalom szindróma terápiája a rugalmasságot fokozó gyakorlatokon túl a törzs és a láb erősítéséből áll. Az akut térdínhúzódások és a mediális tibiális stressz szindróma kezelése viszonylagos nyugalomba helyezést igényel. A boka húzódásainak gyógyulását gyorsítja a korai mobilizálás. Plantáris faszciopátia eseteiben a tünetek javulása várható a nyújtógyakorlatoktól, a sarok megemelésétől és ortézisek alkalmazásától.
A temporomandibuláris betegségek (TMD) váz-izomrendszeri és neuromuszkuláris kórképek heterogén csoportját jelöli, incidenciájuk 20 és 40 éves kor között a legnagyobb. Gyakori tünet az állkapocs fájdalma vagy működészavara, a fejfájás, a fül és az arc fájdalma. Az etiológia soktényezős. A kórismézésben a képalkotó vizsgálatok akkor hasznosak, ha záródási rendellenesség vagy ízületen belüli elváltozás gyanítható. Legtöbbször javulást hoznak a nem invazív kezelési módszerek: betegedukáció, kognitív viselkedésterápia, gyógyszerek (benzodiazepin, antidepresszívum stb.), fizikoterápia, okklúziós eszközök. Kezelésre nem reagáló esetekben a beteget szájsebészhez kell iránytani.
A radiológiailag is kimutatható oszteoartritisz jelentősen emeli a kardiovaszkuláris és a bármely okból bekövetkező mortalitást, viszont a protézisműtéttel a halálozás jelentősen csökkenthető, feltehetően azért, mert a beteg visszanyeri mozgásképességét.
A csuklófájdalom gyakori oka az akut sérülés. A kinyújtott kézre esés a sajkacsont töréséhez vezethet – ez a leggyakoribb kéztőcsonttörés. Ha a törést a röntgen nem igazolja, csont-scan vagy MRI végezhető. Szubakut vagy krónikus csuklófájdalom esetén pl. tendinopátia és az idegre gyakorolt nyomás jön szóba. Az alkar és a csukló izmainak túlerőltetése tendinopátiát okozhat. A radiális oldali fájdalom általában de Quervain-tenoszinovitisz. Ha a csuklónál nyomás nehezedik az idegre, ez fájdalommal és főleg szenzoros tünetekkel jár. A csuklótáji ulnáris neuropátia kockázatát növelik a csukló folyamatos vagy ismétlődő extenziójával járó tevékenységek.
Ahhoz, hogy egy országban megvalósuljon és sikeresen elterjedjen az egynapos sebészet, szemléletváltásra van szükség mind az egészségpolitikai, irányítási és finanszírozási rendszer szereplői, mind az ellátásban szerepet vállaló szakemberek, mind pedig a betegek részéről.
A felső végtagi perifériás idegsérülés bizonyos sporttevékenységek és munkafolyamatok gyakori következménye. Idegkárosodásra akkor kell gondolni, ha fájdalom, gyengeség vagy érzészavar mellett nem találunk csont-, lágyrész- vagy érsérülést.
Régebben sokfajta sérülés ellátásában két lehetőségünk volt csupán: a várakozás és a műtét. Újabban a csontszcintigráfia, illetve a CT-, MR- és ultrahangvizsgálat általános elterjedése és nem invazív természete megteremtette a sérülések korai felismerésének feltételeit.
Sandy Koufax, a Los Angeles Dodgers kiváló balkezes dobója 1966 novemberében vonult vissza az aktív sporttevékenységtől, miután az utolsó idényt könyökének traumás arthritisével kínlódva küzdötte végig. Betegsége annak következménye volt, hogy a 12 éven át tartó állandó terheléshez a bal kar ízületeinek elcsúszásos sérülése társult.1 Ha csak néhány évvel később indult volna sportpályafutása, élvezhette volna az egyre fejlődő diagnosztikai képalkotás és a korszerű kezelés előnyeit. A modern artroszkópia és a számítógépes rétegvizsgálat (CT) csak az 1970-es évek közepén vált szélesebb körben elérhetővé.2 Koufax visszavonulása után csaknem egy évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy Frank Jobe elvégezze az első könyökrekonstrukciós műtétet.1 Az artroszkópia kezdetben diagnosztikai eszköznek számított, és csak később vonult be a terápiás gyakorlatba (kezdetben a térd, később a váll betegségeinek gyógyítása terén). A The Physician and Sportsmedicine 1973-as indulása óta a diagnosztikai képalkotás látványos fejlődéének lehetünk szemtanúi, és ez a folyamat ma is töretlen.
Joseph R. Martire, a baltimore-i Johns Hopkins University Orvostudományi Karának radiológus adjunktusa és a Union Memorial Hospital Sportorvostani Központjának egyik alapítója úgy fogalmazott, hogy az új képalkotó módszerek „forradalmasították a sportorvoslás diagnosztikáját, és egyre tökéletesebb technikák kerülnek be a gyakorlatba”. Bevezetésük gyökeresen megváltoztatta az orvosi gyakorlatot és az aktív betegek életét. Egészen az 1970-es évek elejéig csak a röntgenfelvétel, az átvilágítás és a hagyományos rétegvizsgálat segítette a szakembereket a sérült testrész ábrázolásában.2 Manapság az orvos sokféle képalkotó vizsgálat (mágnesesrezonancia- [MR-] képalkotás, CT-vizsgálat, csontszcintigráfia stb.) leleteire támaszkodhat a váz-izom rendszer sérülésének kórismézésében, ami jelentős előrelépést hozott a felismerés és a kezelés terén.
Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.
Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.
Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.
Számtalanszor előkerült már a krónikus melléküreggyulladás kezelésének kérdése, és mindig az volt a végső konklúzió, hogy krónikus betegség esetén antibiotikumnak csak felülfertőződés esetén, alkalmilag van jelentősége.