Oszteoartritiszben az izületi pótlás csökkenti a halálozást
A radiológiailag is kimutatható oszteoartritisz jelentősen emeli a kardiovaszkuláris és a bármely okból bekövetkező mortalitást, viszont a protézisműtéttel a halálozás jelentősen csökkenthető, feltehetően azért, mert a beteg visszanyeri mozgásképességét.
Az oszteoartritisz a leggyakoribb izületi betegség, mely csak az Egyesült Államokban mintegy 20 millió embert érint, és a 70 év fölöttiek mozgáskorlátozottságának leggyakoribb oka. Elképesztő összegbe kerül ennyi beteg ellátása: az USA-ban kb. évi 100 milliárd dollár a költség. Hazánkban egy évtizeddel ezelőtti adat szerint oszteoartritisz és reumatoid artritisz miatt 3 év alatt mintegy 142 000 beteg került kórházba, ellátásukra pedig mintegy 15 milliárd forintot fordítottunk.
A kórkép keletkezésében elsősorban a hialinos izületi porc biokémiai pusztulása dominál, de a folyamatban részt vesz az egész izület, valamint a szubkondrális csont-réteg és a szinovia is.
Az is ismert, hogy a fizikai inaktivitás a kardiovaszkuláris betegségek (CV) és halálozás egyik legfontosabb kockázati faktora, márpedig a pl. a térd-, vagy a csípőizület oszteoartritiszes fájdalmai miatt a beteg alig tud, és érthetően alig akar mozogni. A radiológiailag is kimutatható csípő oszteoartritisz (RHOA) jelentősen emeli a kardiovaszkuláris és a bármely okból bekövetkező mortalitást. Speciálisan a csípő oszteoartritisz 25%-kal emeli a kardiovaszkuláris- és 43%-kal a bármely okból bekövetkező mortalitást.
Az American Academy of Orthopaedic Surgeons (AAOS) 2014-es kongresszusán elhangzottak szerint a teljes izületi artroszkópia (TJA) mérsékelt és súlyos oszteoartritiszben egyenesen kardioprotektív hatású, csaknem 40%-kal csökkenti a CV megbetegedések és a CV halálozás kockázatát (HR: 0,63, p=0,0005). Hasonlót figyeltek meg már évekkel ezelőtt 53 829 térdizületi totális pótlás után is: az operált betegeknél felére csökkent a műtét utáni 7. évben a mortalitás a nem operáltakhoz képest (HR 0,48 – 0,54, p<0,001).
Az Arthritis & Rheumatology című lapban 2015. március 10.-én online megjelent közlemény első szerzője Dr. Kamil E. Barbour (Centers for Disease Control and Prevention’s (CDC’s), Division of Population, Atlanta, Georgia) szerint az oszteoartritiszes betegek magasabb halálozásának oka egyértelműen a fizikai aktivitás hiánya, és az izületek helyreállításával ez a fokozott kockázat megszűnik. Az oszteoartritiszben szenvedő betegek közül csak minden tizedik beteg tartja be az US Department of Health and Human Services által ajánlott heti 150 perc fizikai aktivitást. Az analízis a Study of Osteoporotic Fractures vizsgálaton alapul, mely 9.704 amerikai fehér nőbeteg adatait tartalmazza. Kiindulásként 7 889 nőbeteg csípő-felvétele áll rendelkezésre, 8 év múlva ugyanezek közül 5 749 nőbeteg felvételei voltak ismertek. A kutatók összegyűjtötték a kórházi elbocsájtó zárójelentéseket, illetve a halotti bizonyítványokat. A csípőröntgen leleteket a Croft-beosztás szerinti grade 2, vagy rosszabb csoportokba osztották (az izületi rés szűkebb, vagy oszteofiták vagy egyéb radiológiai jelek látszanak). Értékelték a fizikai aktivitást, objektíve mérték a fizikai működéseket, a korlátozottságot, a csípő-fájdalmat, és a nem szteroid fájdalomcsillapítók használatát. Úgy találták, hogy RHOA található kiinduláskor 8,0%-ban, a nyolcadik évben már 11,0%-ban. Átlagosan 16,1 év megfigyelés és követés után az összes, kumulatív mortalitás 67,7%-os volt, 26,3%-ban haltak meg kardiovaszkuláris okokból, és 11,7%-ban hunytak el daganatos betegség következtében.
Többváltozós analízissel vizsgálva (életkor, testtömeg index, képzettség, dohányzás, általános állapot, diabetes, stroke) a RHOA a bármely okból bekövetkezett halálozással (HR: 1,14, 95%CI 1,05-1,24), valamint a kardiovaszkuláris halálozással (HR: 1,24, 95%CI 1,09-1,41) szignifikáns összefüggést mutatott. Viszont nem függött össze a daganatos halálozással, a gasztointesztinális rendszer betegségeivel, vagy egyéb okokkal. Akiknél nem történt csípő-protézis, azoknál magasabb maradt a bármely okból bekövetkező és a kardiovaszkuláris mortalitás is (HR 1,24 vs 1,14 és HR 1,24 vs 1,30). „Nem tiszta, hogy valójában mi okozza a protektív hatást, de a jelen és számos és más vizsgálat is arra utal, hogy a teljes csípő-pótlással egészségesebb az élet, mint nélküle” – jegyezte meg Dr. Barbour.
Dr. Yuqing Zhang epidemiológus professzor (Boston University School of Medicine Clinical Epidemiology Research & Training Unit, Massachusetts) azt nyilatkozta a Medscape Medical News-nak, hogy az eredmények figyelemre méltóak, és egyéb vizsgálatok is alátámasztják, hogy a tüneteket okozó térd-, vagy csípő oszteoartritisz és a halálozás között összefüggés van.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
