A diagnosztikai képalkotás forradalmi fejlődése

Régebben sokfajta sérülés ellátásában két lehetőségünk volt csupán: a várakozás és a műtét. Újabban a csontszcintigráfia, illetve a CT-, MR- és ultrahangvizsgálat általános elterjedése és nem invazív természete megteremtette a sérülések korai felismerésének feltételeit.

Sandy Koufax, a Los Angeles Dodgers kiváló balkezes dobója 1966 novemberében vonult vissza az aktív sporttevékenységtől, miután az utolsó idényt könyökének traumás arthritisével kínlódva küzdötte végig. Betegsége annak következménye volt, hogy a 12 éven át tartó állandó terheléshez a bal kar ízületeinek elcsúszásos sérülése társult.1 Ha csak néhány évvel később indult volna sportpályafutása, élvezhette volna az egyre fejlődő diagnosztikai képalkotás és a korszerű kezelés előnyeit. A modern artroszkópia és a számítógépes rétegvizsgálat (CT) csak az 1970-es évek közepén vált szélesebb körben elérhetővé.2 Koufax visszavonulása után csaknem egy évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy Frank Jobe elvégezze az első könyökrekonstrukciós műtétet.1 Az artroszkópia kezdetben diagnosztikai eszköznek számított, és csak később vonult be a terápiás gyakorlatba (kezdetben a térd, később a váll betegségeinek gyógyítása terén). A The Physician and Sportsmedicine 1973-as indulása óta a diagnosztikai képalkotás látványos fejlődéének lehetünk szemtanúi, és ez a folyamat ma is töretlen.

Joseph R. Martire, a baltimore-i Johns Hopkins University Orvostudományi Karának radiológus adjunktusa és a Union Memorial Hospital Sportorvostani Központjának egyik alapítója úgy fogalmazott, hogy az új képalkotó módszerek „forradalmasították a sportorvoslás diagnosztikáját, és egyre tökéletesebb technikák kerülnek be a gyakorlatba”. Bevezetésük gyökeresen megváltoztatta az orvosi gyakorlatot és az aktív betegek életét. Egészen az 1970-es évek elejéig csak a röntgenfelvétel, az átvilágítás és a hagyományos rétegvizsgálat segítette a szakembereket a sérült testrész ábrázolásában.2 Manapság az orvos sokféle képalkotó vizsgálat (mágnesesrezonancia- [MR-] képalkotás, CT-vizsgálat, csontszcintigráfia stb.) leleteire támaszkodhat a váz-izom rendszer sérülésének kórismézésében, ami jelentős előrelépést hozott a felismerés és a kezelés terén.