A közösségben szerzett tüdőgyulladás napjainkban is igen gyakori és veze­tő haláloki tényezőként szerepel világszerte. Emiatt a kórkép morbiditási és mortalitási mutatóinak globális szintű csökkentése nagy jelentőséggel bír. Ennek alappillérei a hatékonyan működő prevenciós programok, a gyors és szenzitív diagnosztika, valamint az adekvát empirikus antibiotikum ajánlások.

A Zollinger–Ellison-szindróma a gastrin-termelő neuroendokrin daganatok klinikai megjelenési formája. Ez a fokozott savtermeléssel járó kórálla­pot leggyakrabban fekélybetegség, gastro-oesophagealis reflux beteg­ség, valamint hasmenés képében jelentkezik. Ritka kórkép, mely jelentős malignizálódási potenciállal bír. Az atípusos tünetek következtében lassan, gyakran már metasztatikus formában kerül felismerésre, mely jelentősen ront a betegek életkilátásán.

A patológiai diagnosztika az emlőrák kivizsgálásának fontos részét képezi, ami a daganat morfológiai jellemzőiről történő száraz adatközlésén túl egy­re inkább az adatokat „felhasználóbarát” formában közlő, egyfajta tanács­adói szerepkör felvállalását is jelenti. A modern patológia másik feladata, hogy az egyre bővülő modern kezelési modalitások mögé a naprakész tárgyi tudást nemcsak felsorakoztassa, hanem az információs tér labirintusában segítse a kezelőorvost a betegség legeredményesebb kezeléséhez vezető út megtalálásában

Az interstitialis tüdőbetegségek a tüdő kötőszövetes vázát érintő betegsé­gek, amelyek az interstitium gyulladásához, fibrotikus átalakulásához ve­zetnek. Ma már több mint 150 betegséget sorolunk e kórképek közé, melyek átfedést mutatnak a diagnózis, a prognózis, illetve a kezelés tekintetében.

Korszerű diagnosztikai eszközökkel a lakosság nagy részében ki lehet mu­tatni kisebb-nagyobb göböket a pajzsmirigyben. Ezek egy részében idővel daganatos elváltozás alakulhat ki. Ma a hagyományos vizsgálómódszerek­kel bizonyos, malignitásra gyanús jeleket megtalálhat a kezelőorvos, ám a diagnózis sokszor bizonytalan. Ilyenkor segíthetnek az elmúlt évtized ge­netikai kutatásai, amelyek a pajzsmirigydaganatokra hajlamosító faktorok nagy részét azonosították. E háttértudás segítette hozzá a kutatókat több géndiagnosztikai pajzsmirigypanel kidolgozásához. Ma már több amerikai teszt elérhető a páciensek számára, és 2017-ben megjelent az első európai génpanel is hazánkban. A tesztek pontosíthatják a citológiai eredményeket.

Az IgG4-asszociált betegség felismerése kiemelten fontos, hiszen a kórkép számos egyéb, részben sokkal agresszívabb, részben ártalmatlanabb be­tegség tüneteit utánozhatja. Kritikus jelentősége lehet annak, hogy a ke­zelőorvosban egyáltalán felmerül-e ez a differenciáldiagnosztikai opció. Ismeretlen eredetű pankreatitisz, szklerotizáló kolangitisz, kétoldali nyál­mirigy- vagy könnymirigy-megnagyobbodás, retroperitoneális fibrózis min­denképpen fel kell hogy vessék az IgG4-asszociált betegség lehetőségét.

Bevezetés
A köszvény gyakorisága az elmúlt évtizedekben megháromszorozódott, és napjainkban férfiak és nők esetén egyaránt az ízületi gyulladások leggyakoribb formáját képezi, ezért különösen fontos a kórkép pontos differenciáldiagnózisa. Jelenleg diagnosztizálásának egyetlen biztos módja az ízületi folyadék (ÍF) vagy a szöveti aspirátum húgysavkristály-(nátrium-urát-) lerakódásainak azonosítása, azonban problémát jelent, hogy gyakran nehéz a mintavétel a kisízületekből, továbbá gyenge a minták elemzésére használt polarizáló mikroszkópos vizsgálat megbízhatósága. Bongartz és munkatársai vizsgálatának célja az volt, hogy megállapítsák, milyen pontossággal diagnosztizálja a kétcsöves (kettős energiájú, dual-energy) CT (DECT) a köszvényt, és feltárják, hogy a jelenleg használatos módszerhez képest (az ÍF polarizáló mikroszkópos vizsgálata) előnyt biztosít-e a DECT alkalmazása a klinikai döntéshozatalban.

A radiológiai vizsgálatok során egyre gyakoribb a daganat gyanúját keltő mellékle­let: incidentalóma. Az orvosnak gondolnia kell az ilyen lelet kockázatára a képalko­tó vizsgálatok indikálásakor. A betegek azt feltételezhetik, hogy az incidentalóma rák, és könnyen lehet, hogy nincsenek tisztában az ismételt képalkotó vizsgálatok­kal járó sugárterhelés kockázataival.  

A fokális léziók aspirációs citológiai vizsgálata (FNAB) egy gyors, egyszerű és költséghatékony diagnosztikus módszer. A mintavétel, ill. a kenetek kiértékelése azonban komoly tapasztalatot igénylő feladat. A citológiai vizsgálatnak – hasonlóan bármely diagnosztikus módszerhez – vannak korlátai, melyeket a citológiai vizsgálatot megrendelő orvosnak is ismernie kell. Fontos, hogy a klinikai szakmák művelői tudják, mely esetekben milyen válasz várható a citológiai vizsgálattól, illetve mik a korlátai az ilyen vizsgálatoknak. Kezdetben az aspirációs citológiai vizsgálatok tapintás alapján történtek, így döntően csak tapintható elváltozások vizsgálata zajlott. Manapság azonban a széles körben elterjedt ultrahangkészülékek segítségével a mintavétel sokkal biztonságosabban végezhető mind a beteg védelme, mind a célzás pontosítása szempontjából. Sajnos a mai napig sokan ragaszkodnak a régi, tapintás alapján történő mintavételi módszerhez, mely pontatlan vagy fals negatív diagnózisokat eredményezhet. Mindez nemcsak az adott beteg kárára történik, de a citológiai vizsgálatok megbízhatóságáról alkotott negatív kép elterjedését is eredményezi. Az intézetünkben működő citológiai munkacsoportnak az évek alatt sikerült kialakítania azt az optimálisnak mondható munkamódszert, amelynek segítségével a nemzetközi elvárásokat elérő vagy olykor meghaladó diagnosztikus eredmények születnek. A munkacsoport tagjaiként szeretnénk megosztani több mint 20 éves tapasztalatainkat e vizsgálatok hatékonyságának és elfogadottságának visszaállítása érdekében. Magyar Onkológia 58:311–323, 2014

Kulcsszavak: aspirációs citológia, FNAB, UH-vezérelt

A nyaki nyirokcsomó megnagyobbodások okai jelentős földrajzi eltérést mutatnak, Indiában többnyire tuberkulózis diagnosztizálható a háttérben, Európában viszont ez igen ritka ok.