A poszt-COVID szindróma bármely, a vírusfertőzésen átesett betegben kialakulhat és megközelítőleg a betegek 10%-a tapasztal elhúzódó tüne­teket.¹ A betegek legnagyobb hányadában spontán regresszió jelentkezik szupportív kezelés, tüneti terápia és életmódbeli változtatások (pihenés, fokozatosan növelt fizikai aktivitás) mellett. A szindróma több szervrend­szert is érinthet, mely alapvetően meghatározza a tünetek sokszínűségét. Általános szimptómaként gyengeség, fáradtság, generalizálódott fájdalom és láz fordultak elő. Jelen írás a pulmonológiai vonatkozásokat öleli fel.

Az akut/szubakut köhögés leggyakoribb oka a vírusfertőzés, amely álta­lában spontán elmúlik az egyébként egészséges embereknél. A krónikus köhögés (>8 hét) hátterében többnyire három alapvető ok áll: váladék­csorgás a garatban, asztma és asztmával társult szindrómák, valamint gastrooesophagealis refluxbetegség. Ha a tartós köhögési tünet oka meg­felelő diagnosztika után nem rendelhető egy adott betegséghez, akkor azt önálló betegségnek, krónikus idiopátiás köhögésnek nevezzük. Ha a célzott terápia javítja az alapbetegséget, de a köhögési tünet terápiás válasza az irányelvek szerinti kezelés ellenére is elmarad, akkor krónikus refrakter köhögésről beszélünk.

Az obstruktív alvási apnoe betegség a populáció kb. 5%-át érinti, hazánk­ban kb. 500 000 embert. Jelentőségét a következményes betegségek tár­háza adja. Szerepe van többek között a magas vérnyomás, a szívinfarktus, különféle szívritmuszavarok, az agyi érbetegségek (stroke) kialakulásában. Jellegzetes következménye lehet a fokozott nappali aluszékonyság, és szá­mos, a kognitív működések különféle aspektusait érintő hatás. A kórképpel kapcsolatosan sok új vizsgálati eredmény, információ áll rendelkezésre. A patofiziológia új szempontok szerinti átgondolása hozzájárul a betegség valódi súlyának megértéséhez a következményes kórképek kialakulásában.

A Magyarországon Genuair néven ismert, légzés-aktivált multidózisos szárazpor inhalátor jelenleg vagy önmagában a hosszú hatású muszkarinreceptor agonista (LAMA) aklidinium vagy ennek formoterollal való kombinációjának adagolására szolgál, krónikus obstruktív tüdőbetegek (COPD) kezeléséhez. Farmakodinamikai okokból ezek napi kétszeri adagolása javasolt. Az eszköz kialakítása lehetővé teszi, hogy a felhasználó egyértelmű jelzést kapjon a hatóanyag betöltéséről, az effektív alkalmazásról, a készülék kiürüléséről és megfelelő védelmet nyújt a véletlenszerű dózis túllépés ellen. Magnussen és munkatársai a rendelkezésre álló irodalmi adatok alapján tekintették át a beteg-elégedettséget. Eredményeik alapján a Genuair használata gyorsan elsajátítható és könnyű. Kevesebb technikai hiba jelentkezik, mint egyes egyéb belégzőknél és magas a betegek elégedettségi szintje.

A koronavírus-fertőzés hosszú távú hatásairól szinte napról napra derülnek ki új információk. A fertőzés maradandó károsodásokat okozhat a szervezetben, nemcsak időseknél és krónikus betegeknél, hanem fiataloknál is. Akár a fer­tőzöttek 10–35%-ánál a megbetegedést követően újra tünetek jelentkeznek, melyek 3 hónapon túl is akadályozhatják a betegek megszokott életvitelét és a munkába való visszatérését. Az elkövetkező időszakban a COVID-19 utáni rehabilitációra egyre nagyobb szükség lesz. A döntően tüdőgyógyászati re­habilitáció 3–6 hétig is tarthat. Az ellátórendszernek fel kell készülnie a poszt- COVID-19 korai diagnózisára, gyógyszeres és rehabilitációs kezelésére.

A „meghűléses” betegségek fő kórokozója a rhinovirus, de kétszáznál több féle vírus okozhatja és bakteriális fertőzés is súlyosbíthatja a tüneteket. Az influenza gyengébb immunrendszerűeknél, újszülötteknél, időseknél akár halálos is lehet. A tüneteket az immunrendszer fertőzésre adott reakciói váltják ki. 

Az akut respirációs distressz szindróma első, módosításokkal ma is elfo­gadott leírását Asbaugh és Bigelow közölte 1967-ben a Lancetben. Azóta a klinikai ismeretek gyarapodásával többször módosították a tünetcsoport leírását, a nómenklatúrát is beleértve. A jelenleg elfogadott berlini definíció enyhe tüdősérülést (ALI), valamint középsúlyos és súlyos ARDS-t különböz­tet meg. 

Instabil állapotú és műtéten átesett betegek esetében elengedhetetlen a hemodinamika és a légzés folyamatos megfigyelése. A szívfrekvencia és a vérnyomás alapján viszonylag jól megítélhető a hemodinamikai állapot, ám a kockázatbesorolásban a légzés paraméterei, köztük a légzésszám, nem kapnak megfelelő hangsúlyt.

Az USA-ban a vízbe fúlás az 1–4 éves kisgyermekek leggyakoribb baleseti haláloka. Ha az aspirált folyadék hosszú ideig jelen van a légutakban, az a tüdő működési zavarához, hipoxiához, neurológiai és kardiális rendelle­nességekhez, végül halálhoz vezet. Az American Heart Association javított Utstein-féle sémája és kezelési útmutatói fontosak az ápolás, intézkedés és prognózis szempontjából. Mivel a vízbe fúlást követő szívritmuszavarokat döntően a hipoxia okozza, az újraélesztés rendje a légutakat és a légzést helyezi előtérbe a kompressziók megkezdése előtt. A legjobb kezelés a meg­előzés: úszó- és vízbiztonsági leckék, a medencék elkerítése, az alkoholfo­gyasztás kerülése vízi tevékenység előtt és alatt.

A pulmonológiai rehabilitáció (PR) a krónikus légzőszervi betegségben szenvedők kezelésének meghatározó komponense, melynek gyökerei a 19. század végéig nyúlnak vissza, és kezdetben a tbc miatt légzésrokkantak számára hasznos ismereteket tartalmazta.