Az FDA engedélyt adott a Humira (AbbVie) biohasonló szerének (Hyrimoz, adalimumab-adaz) forgalmazására a Humirával csaknem azonos indikációkban. 

A biológiai szerek megjelenése forradalmi lépés a hematológiában, így a limfómák kezelésében is. A gyógyszerekhez való hozzáférés azonban nehéz lehet, különösen a limitált erőforrásokkal rendelkező országokban, ezért nagy a biohasonló monoklonális antitestek fejlesztése iránti igény. A biohasonló készítmények hasonlók az eredeti hatóanyaghoz, de annak nem tökéletes másai: az összehasonlítható minőség, biztonságosság és hatásosság elérése igen összetett feladat.

Expert Rev Anticancer Ther, 2015. május

A reumatoid artritisz terápiájában a biológiai kezelés forradalmi változásokat hozott az elmúlt 15 évben. A jelenleg hazánkban hozzáférhető 9 gyógyszer 4 különböző támadáspontra hat. A legelső célfehérje – a tumornekrózis faktor alfa (TNF-alfa) – gátlására több készítmény érhető el. Ezek monoklonális an­titestek (mAb-ok), illetve egy fúziós protein (Cept). A TNF-gátlók szabadalmi védettsége hamarosan lejár, ezért napirenden van a követő szerek piaci be­vezetése. Az ezzel kapcsolatos kérdések megvitatására szakértői kerekasztalt szerveztek Berlinben 2012 áprilisában. A referált cikk az itt elhangzott leglé­nyegesebb információkat foglalja össze.

A biológiai terápia áttörést jelentett az artritiszek kezelésében, de a növekvő betegszám és költség feltétlenül indokolja más, alternatív stratégiák, köztük a biohasonló termékek bevezetését. A biohasonló molekula a referenciakészítményével azonos hatékonyság és biztonságosság igazolása után, az orvos által indikált helyettesíthetőség elveinek megfelelően alkalmazható az ugyanolyan originális molekula helyett. A gyógyszercsoporton belüli automatikus patikai helyettesíthetőség szakmailag nem támogatható. A cikkben tárgyaljuk az indikációextrapoláció és az immunogenitás kérdéseit is.

A daganatellenes gyógyszeres terápiák magas költségvonzatokkal járnak, ezért finanszírozói preferencia a követő készítmények alkalmazása. A klinikus részéről a gyógyszerminőség, a hatékonyság és a biztonságosság vonatkozásában az innovatív és a követő készítmény ekvivalenciájának elfogadása csak objektív adatok alapján lehetséges. A biotechnológiai úton előállított humán gyógyszerkészítmények esetében komplex, egyedi, összehasonlító szemléletű klinikai és nem klinikai vizsgálatok, s ezek eredményei alapján a regisztrációs hatóságok állásfoglalásai képezhetik a klinikusi gyakorlat alapjait. Ezen gyógyszerek hatékonysága szempontjából leggyakoribb kérdés az extrapoláció megalapozottsága, míg a biztonságosság legszenzitívebb területei az immunogenitás, a gyógyszerminőség és a farmakovigilancia.

A biohasonló készítmények jogi és módszertani szabályozása az Európai Unióban lehetővé tette, hogy a forgalomba hozatal feltételei ismertek, tervezhetők legyenek a biohasonló készítményeket gyártó cégek számára. Ez a szabályozás Európában jól követhető, ami nemcsak az iparág fejlődését, de hosszú távon a társadalombiztosítási kiadások csökkenésével a betegek érdekeit is szolgálja. Ez a tanulmány igyekszik eligazítást nyújtani a forgalomba hozatali engedélyezés bonyolult rendszerének megértéséhez.

A biológiai gyógyszerek 30 éve kerültek be a terápiás arzenálba, az első biohasonló gyógyszert 2006-ban törzskönyvezték az Európai Unióban. Azóta a biotechnológiai-gyógyszeripari vállalatok komoly gyártási tapasztalatokat szereztek, és a törzskönyvezési hatóságok kialakították a biológiai gyógysze­rek összehasonlíthatóságának alapelveit. 

Az eredeti gyógyszerek hatóanyagát alkalmazó ún. követő gyógyszerek két csoportját: a „generikus” és a „biohasonló” készítményeket különböztetik meg. A makromolekuláris hatóanyagokat tartalmazó eredeti biológiai és a követő, ún. biohasonló gyógyszerek esetében a hatóanyagok azonossága a mai fizikai kémiai módszerekkel nem igazolható, csak jelentős hasonlóságuk bizonyítható. Farmakodinámiás hatásaik hasonlóságának mértékét összehasonlító vizsgálatokban kell megállapítani. A generikus gyógyszerek bizonyos kivételekkel szabadon, gyógyszertári szinten cserélhetők. A biológiai gyógyszerek hatóanyagai ellen ellenanyagok termelődhetnek a szervezetben, az eredeti és a követő készítmények immunogenitása eltérő lehet, ezért egy biológiai készítménnyel elkezdett kezelést mai tudásunk szerint csak klinikai indokok alapján, orvos felügyelete mellett szabad másik, hasonló biológiai készítményre átállítani.

A biológiai rendszerben előállított makromolekulák mikroheterogenitása miatt a követő biológiai hatóanyagok azonossága nem, csak nagyfokú hasonlósága bizonyítható.