A krónikus gyulladásos mozgásszervi betegek egy része a betegség megélt fizikai és funkcionális behatásait és mentális/érzelmi kihívásait az objektív biomarkerektől és a klinikai gyakorlatban általánosan alkalmazott indi­kátoroktól eltérően értékeli. A gyulladásos immunológiai mechanizmu­sok centrális szenzitizáló tényezőkként hatnak. Az itt bemutatott vizsgá­lat eredményei alátámasztják, hogy a gyulladásos szenzitizáción alapuló nociplasztikus fájdalmak, amelyek az érzékelt súlyosság és életminőség mentális, valamint a fáradtság vitalitási doménjeivel állnak kapcsolatban, a központi idegrendszeri plaszticitás révén részt vesznek a kapcsolódó pszichés képességek, illetve hiányaik és a betegségben mérhető mentális és érzelmi attitűd alakításában.

A lokálisan előrehaladott vagy áttétes uroteliális karcinóma kezelé­se első vonalban évtizedek óta platinaalapú kemoterápiával történik, mérsékelt eredményességgel. Fázis 3 vizsgálati eredmények szerint az enfortumab vedotin, egy nektin-4-ellenes antitest-gyógyszer konjugátum a pembrolizumabbal kombinálva jelentősen (majdnem kétszer) hosszabb progressziómentes túléléssel és össztúléléssel, valamint kedvezőbb válasz­aránnyal jár, mint a hagyományos kemoterápia, mellékhatásprofilja pedig a korábbi vizsgálatok eredményeinek megfelelőnek bizonyult.

A mesterséges intelligenciával kifejlesztett eszköz mikro-RNS-ek mennyisége alapján méri a biológiai életkort.

A NAD+ szint helyreállítása a betegség késői stádiumában is képes volt javulást eredményezni egér modellszervezetekben.

Egy metaanalízis szerint a foszforilált tau 217 plazmaszintje még a tünetek megjelenése előtt nagy pontossággal képes kimutatni a kezdődő betegséget.

A FABP5 zsírsavkötő fehérje gátlása javulást eredményezett a pikkelysömörre jellemző bőrelváltozásokban.

Koreai kutatók szerint az immun-neurális tengely egyensúlyának felborulása lehet a súlyos depresszió kialakulásának alapvető mechanizmusa.

Még a műtét előtt újraaktiválható az immunrendszer a prosztatarákos tumorok ellen.

A SARS-CoV-2 omikron variánsával fertőződött betegek több, mint 80%-ánál egy tünetek évnél hosszabb ideig fennmaradnak, de az egyes betegség-lefolyási mintázatok igen eltérőek lehetnek.