Az onkológiában főszerepet kapott immun- és target terápiák hatásmecha­nizmusuknak köszönhetően a kemoterápiáktól eltérő mellékhatásokkal rendelkeznek. Gyakran fordul elő bőrtünet, ami rontja az életminőséget, és a kezelés megszakításához, leállításához vezethet, ezért ismerete nél­külözhetetlen az onkológiai betegek ellátása során.

A cetuximabbal kombinált sugárterápiás kezelés lokálisan előrehaladott betegségben 61%-os egyéves túlélést és 83,2%-os objektív válaszarányt.

Világszerte, Magyarországon is növekvő incidenciát mutató bőr laphámrákok az esetek többségében sebészi kimetszéssel gyógyíthatók (5 éves túlélés >90%).¹

Bár a betegek kevesebb, mint 5%-ánál fejlődik ki lokálisan előrehaladott, nyirokcsomó-metastasist vagy távoli metastasist adó betegség, a magas incidencia miatt jelentős mortalitással kell számolni. A diagnózistól számolva a metasztatikussá váló betegek 90%-ánál két éven belül megjelennek az áttétek.²

Az FDA a KRYSTAL-1 klinikai vizsgálat előzetes adatai alapján gyógyszerjelölti státuszba vette a Mirati Therapeutics adagraszib hatóanyagú KRAS G12C gátló vizsgálati készítményét NSCLC indikációban.

Az immunterápia megjelenése fontos mérföldkövet jelentett a rosszindu­latú daganatok gyógyszeres kezelésében. A legjelentősebb előrelépést az immunogén tulajdonságú tumortípusok ellátásában sikerült elérni, ilyenek a veserák, a tüdőrák vagy a malignus melanoma. Folyamatos kutatás tárgyát képezi emellett azoknak a prediktív értékű biomarkereknek a feltérképezése, amelyek segíthetnek az alapvetően nem immunogén daganatok immunterápiára reagáló alcsoportjainak azonosításában. Az elmúlt években előrehaladott stádiumú colorectalis carcinoma esetén is elvégezték az immunterápiával kap­csolatos klinikai vizsgálatokat, amelyek az immunológiai alapon ható terápiák értékét mérték fel. A közlemény a meglévő eredményeket foglalja össze.

Az EMA CHMP pozitívan véleményezte a nem-kissejtes tüdőrák (NSCLC) kezelésére szolgáló Tepmetko (tepotinib) készítményt.

Az immunellenőrzőpont-gátlás mint terápiás lehetőség, forradalmian átalakította a mismatch-repair deficiens (dMMR)/mikroszatellita instabil (MSI-H) metasztatikus colorectalis rákok (mCRC) kezelését. A közleményben áttekintjük a CRC kezelésében alkalmazott immunellenőrzőpont-gátlók (Immune checkpoint inhibitor, ICI) klinikai vizsgálati eredményeit, haté­konyságát és indikációit.

Az immunrendszer daganatellenes működése, a daganatok és az immun­rendszer kapcsolata, a daganatok eliminálása az immunrendszer által hosszú éveken át az orvosi, biológiai kutatások perifériájára szorult. Az immunrendszer komplex, bonyolult működése csak a múlt század végén végzett alapkutatások sora után nyert értelmezést.

A fej-nyaki laphámkarcinómák (HNSCC) világszerte sok emberéletet követelnek. Előrehaladott stádiumú betegek kemoterápiájának fontos támogatója az EGFR-t célzó cetu­ximab. Ugyanakkor számos beteg rezisztenciát mutat, s bár ennek mechanizmusa ismeretlen, felmerült az EGFR válto­zásainak, valamint a sejtproliferációt irányító c-Met jelátviteli útvonalnak a jelentősége. Munkánk során az EGFR vIII többexonos deléció, illetve az EGFR R521K polimorfizmus hatását vizsgáltuk a cetuximab hatékonyságára sejtes, xenograft és klinikai rendszerekben. Emellett a c-Met gátlásának hatását is vizsgáltuk in vitro és in vivo. Eredményeink rámutattak, hogy az EGFR vIII variáns a fej-nyaki daganatokban ritka. A gyakori R521K változat esetén a cetuximab által kifejtett antitestfüggő sejtes toxicitás, valamint az in vivo tumorellenes hatás csak a vad típusú EGFR esetén kifejezett. Ez a különbség a betegek immunfenotípusában és túlélésében nem mutatkozott meg, bonyolultabb mechanizmust sejtetve. A c-Met-gátló SU11274 a cetuximabrezisztens, EGFR R521K heterozigóta genotípusú sejteken és xenograftokban mutatkozott hatékonynak, felvetve a két útvonal egyidejű gátlásának stratégiáját.

Az anti-EGFR-antitest-terápiának csak hatékony negatív prediktorai vannak a RAS- és BRAF-mutációk révén, míg egyfajta pozitív prediktor a daganat oldalisága (bal kolonfél). A jelen vizsgálatban 97 áttétes vastagbélrák esetében elemeztük az EGFR-protein-expresszió prognosztikus és prediktív szerepét
vad RAS típusú daganatokban, amelyek anti-EGFR terápiában részesültek. Megállapítottuk, hogy a jobb oldali daganatok EGFR-protein-expressziója szignifikánsan magasabb a bal oldali daganatokhoz képest, amely független volt attól, hogy a primer tumort vagy áttétét elemeztük. Azt is megállapítottuk, hogy az EGFR-protein-expresszió szintje negatív prognosztikus faktor, mivel szignifikánsan magasabbnak bizonyult a többszörös szervi érintettségű áttétképző tumorokban, mint az egyetlen szervet érintőkben. Tovább menve, kimutattuk, hogy a cetuximabbal kezelt betegcsoportban (n=90), gyakorlatilag függetlenül az alkalmazott határértékektől, az
alacsonyabb EGFR-expresszió a kedvezőbb túléléssel függött össze. Ugyanakkor multivariáns analízisben az EGFR-expresszió
nem, míg a daganat oldalisága független prediktornak bizonyult. Adataink azonban azt mutatják, hogy az oldaliság nem EGFR-független marker vastagbélrákban.