Az eddigi terápiák során alkalmazott gyulladáscsökkentés helyett a szervezet saját gyógyító mechanizmusainak támogatása bizonyulhat sikeresnek.

A colitiszes betegek többségénél sikerült kimutatni egy olyan baktériumtoxint, amely halálos a bélbarriert védő immunsejtek számára.

A mikroszkópos colitis vizes hasmenéssel járó, jellegzetesen 60 év feletti nőknél kialakuló krónikus vastagbélgyulladás. A makroszkóposan épnek tűnő nyálkahártyából történő szövettani mintavétel alapján különíthető el a kollagén- és a limfocitás colitis. Kezelésében elsődleges a helyi hatású budezonid.

Egy svéd kutatás szerint összefüggés mutatható ki a demencia súlyosbodása és a gyulladásos bélbetegség jelenléte között.

Preventív és kuratív terápiában is ígéretes hatást mutatott a gyümölcs kivonata.

Az obefazimod 50 mg-os napi egyszeri adagja hatékonynak bizonyult közepesen súlyos és súlyos aktív colitis ulcerosában szenvedő betegeknél.

Az elhízás a gyulladásos bélbetegségben (IBD) szenvedő betegeknél csökkenti az IBD kezelésre adott választ.

A vedolizumab egy rövid távú vizsgálatban jobbnak bizonyult az infliximabnál a colitis ulcerosa másodvonalbeli terápiájaként.

A szubkután guselkumabbal végzett indukciós terápia jelentős hatékonyságot mutatott a közepesen vagy súlyosan aktív fekélyes vastagbélgyulladásban (UC) szenvedő betegeknél.

Az autoimmun pancreatitis (AIP) a krónikus pancreatitis ritka formája, amely gyakran elzáródásos sárgaságként jelentkezik a pancreasban észlelhető térfoglaló terimével vagy anélkül. Szövettanilag limfocitás-plazmasejtes beszűrődés és fibrózis mutatható ki, valamint a szteroidra adott gyors terá­piás válasz jellemzi. Az AIP két fő típusa az 1-es vagy limfocitás-plazmocitás sclerotizáló pancreatitis (LPSP) és 2-es vagy idiopathiás ductuscentrikus pancreatitis (IDCP).