Napjainkban egyre több figyelem irányul a mentális zavarok kibontako­zásának, zajlásának és kezelési vonatkozásainak immun-metabolikus ös­szefüggéseire. A mentális működéseket mélyrehatóan befolyásolják a me­tabolikus diszfunkciók, az inzulinrezisztencia, az immun- és gyulladásos folyamatok. A tudomány által feltárt összefüggésekre alapozva hatékony metabolikus intervenciókat alakíthatunk ki. Ezekkel a területekkel foglal­kozik a metabolikus pszichiátria, amely évszázados orvosi megfigyelések csíráiból napjainkban kivirágzó diszciplína.

Az EMA CHMP pozitívan véleményezte a Parkinson-kór „off” epizódjainak kezelésére szolgáló Inbrija (levodopa) készítményt.

Az FDA 2018. december 21-én engedélyezte a Parkinson-kór OFF epizódjainak kezelésére szolgáló Inbrija (levodopa)inhalációs port.

A humán ateroszklerózis kialakulása során zajló kis intenzitású gyulladást a magasabb CRP-szint megbízhatóan jelzi. A nagy érzékenységű (hs) mód­szerrel mért CRP erős független prediktora az adverz kardiovaszkuláris eseményeknek, ideértve a miokardiális infarktust, az iszkémiás stroke-ot és a kardiovaszkuláris halálozást. A jelenlegi irányelvekben a kardiovasz­kuláris kockázat becslésére nem javasolják a CRP rutinszerű mérését, de az emelkedett CRP-szintek jelezhetik az adott beteg fokozott egyéni rizikóját.

Az idős betegek jelentős részénél agykérgi eredetű „késztetéses” (urgencia-) inkontinencia alakul ki, és ez nem kapcsolódik mindig primer demenciához. Fordítva, a dementálódó betegek inkontinenciájának szinte mindig van innervációs komponense. A Parkinson-kór, a Parkinson-plusz szindrómák sui generis tünete az inkontinencia. Az időskori inkontinencia vagy retenció miatt végzett műtétek tervezésekor tehát fontos mérlegelni a neurológiai eredet lehetőségét. Szomatikus vagy diszimmun neuropátiákban hólyag­ürítési zavar kialakulása extrém atípia, azonban autonóm neuropátiában (ami diabéteszben jellemző) kialakulhat vizeletretenció.

Az általános orvosi gyakorlatban is gyakran találkozunk mozgásában meglassult, merev, járászavarban szenvedő Parkinson-szindrómás beteggel. A Parkinson-szindrómák leggyakoribb oka maga a Parkinson-kór, ahol az alaptünetek (bradi-/hipokinézis, tremor, rigor, tartási instabilitás) mellett számos járulékos tünet figyelhető meg, míg a Parkinson pluszként is említett, elsősorban degeneratív eredetű betegségekben jellegzetes társuló alaptünetek segítik a diagnózist. Ilyen degeneratív Parkinson-szindróma a progresszív szupranukleáris parézis (PSP), mely a Parkinson-kór után a degeneratív Parkinson-szindrómák második-harmadik leggyakoribb oka.

Az általános orvosi gyakorlatban is gyakran előforduló degeneratív eredetű Parkinson-szindrómák egyike a multiszisztémás atrófia (MSA). A társuló tünetek megkönnyíthetik a Parkinson-kórnál gyorsabb progressziójú, jelentőségéhez képest kevéssé ismert betegség felismerését, ha gondolunk annak lehetőségére.

A Parkinson-szindróma jellemzően időskori betegség, prevalenciája a 65 év felettiek körében 2%, a 80–89 éves korosztályban pedig 5% körül van. Fő tünetei a nyugalmi tremor, a rigor, a hipokinézis, valamint a tartási reflexek zavarai. A tremort el kell különíteni más tremorformáktól.