A cukorbetegek glikált hemoglobinszintje és a hiperglikémiás epizódjainak száma is javulást mutatott a standard módszerekhez képest.

Negyedére csökkenthető a GLP-1 hatóanyagok felhasználása az “antitestfestés” módszerével.

Az úgynevezett enterohormonok, azaz a glükagonszerű receptoragonista peptidek, az ugyanide tartozó, de kémiailag nem peptid vegyületek, valamint a glükagonszármazékok és a glükózdependens inzulinotróp polipeptid gyógyszerek és ezek kombinációi az utóbbi években rendkívüli módon megszaporodtak, és gyakorlatilag évek óta a legfontosabb szerepet játsszák az elhízás és a diabétesz, valamint az inzulinrezisztencia és szövődményeinek gyógyszeres kezelésében. A közlemény ezen vegyületek hatásait foglalja össze.

A DPP-4-gátlók – nemzetközi nevük közös utótagja alapján a gliptinek − a 2-es típusú diabétesz vércukorcsökkentő kezelésének irányelveiben az utóbbi években hátrébb szorultak, mivel nem tartoznak a betegség lefolyását módosító készítmények közé. Véleményünk szerint azonban érdemi mellékhatásoktól mentes voltuk, biztonságos és kényelmes alkalmazhatóságuk, könnyű elérhetőségük miatt szerepelniük kell a vércukorcsökkentő gyógyszeres kezelés palettáján, azaz az idejük még nem járt le.

Mind a diabétesz mellitusz (DM), mind a krónikus vesebetegség (CKD), mind az elhízás és a hipertónia népbetegségnek tekinthető. Az említett betegségek korai kardiovaszkuláris halálozással járnak. Ebben a kontinuumban a máj megbetegedése is kialakulhat. Az SGLT-2-gátlók és a GLP-1-RA gyógyszerek megjelenése megváltoztatta ezen betegségcsoport prognózisát.

A vakság egyik leggyakoribb oka a fejlődő országokban a cukorbetegség szövődményeként kialakuló retinopátia. A vércukor és a vérnyomás megfelelő kontrolljával kialakulása, illetve progressziója megelőzhető. Nemzetközi tanulmányok igazolták, hogy a diszlipidémia kezelésére alkalmazott fenofibrát is hatékony a progresszió lassításában.

A betegek csaknem fele egy éven belül abbahagyja a GLP-1 terápiát. Az abbahagyást követő testsúlygyarapodás viszont ösztönzőleg hat az újrakezdésre.

Egy kettős SGLT1/2-gátló az SGLT 2-gátlók eddig már megismert kedvező kardiovaszkuláris és renális hatásai mellett újabb súlyos betegségekkel szemben is védelmet nyújthat.

Évtizedekig kevés lehetőségünk nyílt a megőrzött ejekciós frakciójú szívelégtelenség (HFpEF) kezelésére, de 2021-ben elérkezett a fordulópont.

A kardiovaszkuláris (CV) betegségek előfordulása és mortalitása Európa számos országában csökkenő tendenciát mutat, de még mindig a megbe­tegedések és a halálozás egyik fő oka. A kardiovaszkuláris kockázat függ attól, hogy látszólag egészséges vagy már ismert CV betegségben szenvedő populációt vizsgálunk-e, de a földrajzi régió vagy egy-egy major rizikófak­tor is jelentősen befolyásolhatja a CV rizikót. Az elmúlt években különböző betegcsoportokra kialakított, újabb kockázatértékelési módszerek isme­rete és használata elősegítheti az emelkedett CV rizikójú egyének időbeni azonosítását és kezelését, ezáltal a CV eredetű mortalitás csökkenését.