A felső gasztrointesztinális traktusból származó akut vérzés kórházi ellátást igénylő életveszélyes állapot. A varix és nem varix eredetű akut vérzések ellátása több szakma összefogását igényli. A komplex ellátási program fel­öleli a keringést stabilizáló sürgősségi ellátást, a szakszerű transzfundálást, a savszekréció-gátló és vazoaktív farmakológiai terápiát, az endoszkópos diagnosztikát és kezelést, továbbá esetenként az invazív radiológiai és a sebészeti beavatkozást is.

A belek gázossága, a puffadás és böfögés egy sor kórállapot kísérője lehet, de leggyakrabban funkcionális gyomor-bél rendszeri eltérésekhez társul, melyek jellemzője a motilitás zavara és a viszcerális hiperszenzitivitás. Ki­merítő kivizsgálás nélkül is jól elkülöníthető egymástól a puffadás gyomor eredetű, bél eredetű és székrekedéssel kísért formája. E tünetek hátteré­ben leggyakrabban funkcionális dyspepsia, irritábilis bél szindróma vagy krónikus idiopathiás obstipatio húzódik meg. A funkcionális emésztőszer­vi panaszok kezelésének első lépése az empirikus terápia. Fény derülhet gluténnal és az ételek más összetevőivel szembeni nem coeliakiás érzé­kenységre, ám a szigorú kizárásos diéták rutinszerű alkalmazása mellett nem szól elég adat.

BIZONYÍTÉKON ALAPULÓ VÁLASZ

A bizonyítékok nem egyértelműek. A gluténmentes diéta esetenként javítja a tünetek egy részét, ezért ajánlható az IBS-ben szenvedő betegek számára (B szintű ajánlás, nem egybehangzó, kis, véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálatok [RCT-k] alapján).

BIZONYÍTÉKON ALAPULÓ VÁLASZ

A fermentálható oligoszacharidokban, diszacharidokban, monoszacharidokban és poliolokban (FODMAP) szegény diéta enyhíti az irritábilis bél szindróma (IBS) tüneteit és javítja az életminőséget a szokványos étrendhez képest (A szintű ajánlás, véletlen besorolásos, kontrollcsoportos vizsgála­tok [RCT-k] metaanalízise alapján). A szolubilis rostok pótlása csökkenti az IBS tüneteit, pl. a hasi fájdalmat (B szintű ajánlás, RCT-k gyenge minő­ségű metaanalízise alapján). Azokban az esetekben, amikor az IBS tüne­tei gluténmentes diéta hatására javulnak – még ha nem is mutatkoznak gluténszenzitív enteropathia jelei –, előnyösebb a gluténmentes étrend fenntartása (B szintű ajánlás, egy RCT alapján).

A makro- és mikrotápanyagok hasznosításának zavarát malasszimilációnak nevezzük. A tápanyagfelvétel zavara különféle belgyógyászati kórképek formájában manifesztálódhat, amelyek differenciáldiagnosztikája a keze­lőorvost komoly kihívások elé állíthatja. A cikk ezeknek a betegeknek az ellátását szeretné gyakorlati tanácsokkal segíteni.

 A szénhidrát-malabszorpció a szervi eltéréssel nem magyarázható hasi panaszok – meteorizmus, flatulencia, fájdalom, hasmenés – gyakori oka. A laktóz és fruktóz mellett sok más „fermentálha­tó oligo-, di- vagy monoszacharid és poliol” (betűszóval: FODMAP) is okozhat hasi diszkomfortot és irritábilis bél szindrómára emlékeztető tüneteket.

A gyermekkori székrekedés világszerte jelentős egészségügyi probléma, melynek prevalenciáját 0,7% és 29,6% közé teszik. A gyermekgyógyászati vizitek körülbelül 3%-ára ilyen okból kerül sor. 

A cirrhosis eseteinek körülbelül felében alakul ki hepatikus encephalopathia (HE), melynek tünetei igen változatos súlyosságúak lehetnek az enyhe központi idegrendszeri panaszoktól a kómáig. 

Főbb tézisek: A kiváltó tényezőket, például a gasztrointesztinális vérzést vagy a bakteriális fertőzést fel kell ismerni és meg kell szüntetni. A bélben az ammóniaképződés fel nem szívódó diszacharidokkal csökkenthető. Krónikus hepatikus encephalopathia esetén tanácsos a napi fehérjebevitelt 1 g/ttkg/nap körüli szintre beállítani. Elágazó szénláncú aminosavak orális alkalmazásával – különösen fehérjeintoleráns, krónikus hepatikus encephalopathiás betegeknél – pozitív nitrogénegyensúly érhető el. L-ornitin-L-aszpartáttal javíthatjuk az ammónia méregtelenítését. Hármas-négyes fokozatú hepatikus encephalopathia esetén a kiváltó tényezők kiküszöbölése, laktulózos beöntések adása és a fehérjemegszorítás a követendő terápia. Ha a javulás nem kielégítő, L-ornitin-L-aszpartát és flumazenil adható. Az elsődleges terápiás teendő hepatikus encephalopathia esetén a kiváltó tényező felismerése és megszüntetése. A kezelés további lépései elsősorban a toxikus anyagok bélben történő képződésének és felszívódásának csökkentését célozzák fehérjemegszorítás, illetve laktulóz és szájon át szedhető antibiotikumok segítségével. Az L-ornitin-L-aszpartát javítja az ammónia méregtelenítését és mérsékli a klinikai tüneteket. Akut májelégtelenséghez társuló hepatikus encephalopathia esetén a koponyaűri nyomás csökkentése is szükségessé válhat. Terápiás eljárások krónikus májbetegségben Már a minimális hepatikus encephalopathia is csökkentheti a teljesítőképességet és fokozhatja a fáradékonyságot, s ezzel életminőség-romlást okozhat. Ilyen esetben a kezelés is indokolt. Előrebocsátjuk, hogy a hepatikus encephalopathia gyógyszeres kezelésével kapcsolatos klinikai vizsgálatokat megnehezíti a kiváltó okok kiküszöbölése után spontán bekövetkező javulás. A legtöbb vizsgálatban kicsi az esetszám, és a hepatikus encephalopathia standard terápiájaként elfogadott orális laktulózkezelés hatását placebokontrollos vizsgálatban még nem igazolták.