Ahogy a sebészet elengedhetetlen része az egészségügyi ellátásnak, a fájdalomcsillapítás sem nélkülözhető ellátási kategória. A mai modern aneszteziológiai technikák és a szakmai felkészültség lehetővé teszik a multimodális fájdalomcsillapítás érvényre jutását a közvetlen műtét körüli időszakban. A műtőből és a kórházból távozás után a megfelelően körültekintő, a fájdalom minden dimenziójára és az ellátás minden szempontjára kiterjedő fájdalomcsillapításnak ugyanilyen fontos szerepet kell kapnia.

Az epidurális anesztézia az esetek egy részében hozzájárulhat a poszt partum depresszió kockázatának csökkentéséhez is. 

A levator ani szülési sérülésének kockázati tényezője a hüvelyi szülés, az idős anyai életkor, a születési súly, a szülés második szakaszának időtartama, a magzati fej mérete és a fogóműtét. A sérülés nem minden esetben okoz tüneteket, ám az esetek jelentős részében tartósan fennálló panaszok jelentkeznek.

A szerzők általános orvosok számára adják meg a szülésvezetés kulcs­kérdéseire az USA-ban jelenleg legelfogadottabb válaszokat. Akadálya-e a korábbi császármetszés a hüvelyi szülésnek? Milyen fájdalomcsillapítási módszerek alkalmazhatók? Mi a teendő, ha a köldökzsinór feszesen a mag­zat nyakára tekeredik? Fontos-e a szülés utáni bőrkontaktus az anya és az újszülött között? Mikor nincs haszna az orr és a száj leszívásának? Milyen be­avatkozásokkal javítható a postpartum anyai és magzati kimenetel? Van-e legjobb szülési testhelyzet? Előnyös-e a rutinszerűen végzett gátmetszés? Érdemes-e a késői szakaszban felfüggeszteni az epidurális anesztéziát?

Előzmények
Rendkívül gyors fejlődése dacára az orvoslás nem vált „egzakt” tudománnyá. Az ókorban egyiptomi és görög, a középkorban arab,¹ és a későbbi századokban európai (brit, francia, német és osztrák birodalomhoz tartozó) kutatók játszottak vezető szerepet az orvostudomány fejlesztésében. Ha elfogadjuk a Nobel-díjak odaítélésének arányát vezérfonalként, akkor az Egyesült Államok vette át az úttörő szerepet a XX. században. Csaknem általános a hit mind szakmai körökben, mind pedig azon kívül, hogy a kutatás terén elért sikerek az orvosi betegellátást a tudományos haladással arányos mértékben lendítették fel az Új Világban. Ami a szülészet területét illeti, e feltevés távol áll a valóságtól. Az elmúlt évszázadban az anyai és csecsemőhalálozások arányai (melyek széles körben elismert értékmérői az orvosi ellátás nívójának) lényegesen kedvezőtlenebbek voltak Amerikában, mint Skandináviában2 és sok más, gazdaságilag fejlett országban. Ez a helyzet a XXI. század elején változatlanul fennáll.

Az izombeteg gyermek altatása az aneszteziológusok nagy része számára rejtélyes, ijesztő dolog, leginkább azért, mert ritkán találkoznak vele. Az alábbi közlemény célja, hogy összefoglalja mindazt, amit az izombeteg gyermekek biztonságos érzéstelenítéséről tudni kell és érdemes.

Az opiátok és opioidok a daganatos fájdalomcsillapítás alappillérei. Palettájuk ismerete nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a daganatos betegek rettegett tünetét, a fájdal­mat különböző helyzetekben a leghatékonyabban csillapíthassuk. A totális fájda­lom elmélete alapján a fájdalomnak pszichés, szociális és spirituális komponensei is vannak, a beteg szenvedésének csökkentésében nemcsak a testi, hanem a lelki fáj­dalom csillapítására is törekedni kell. A krónikus fájdalmat önálló betegségként kell értékelni, ugyanolyan intenzíven és erélyesen kell kezelni, mint magát a daganatos alapbetegséget.

PRO

Érvek a hálóműtét mellett
Vincent Lucente, MD, MBA és Carlos Roberts, MD
A kismedencei rekonstrukciós műtétek specialistájaként több mint 25 éves gyakorlattal rendelkezem (Dr. Lucente). A transvaginalis szalagműtéttel (TVT, transvaginal tape) 1998 óta felhalmozódott tapasztalatok birtokában kellő magabiztosságot szereztem a trokárrendszer segítségével hüvelyi úton végzett hálóműtétek terén.^1,2 A kismedencei szervek prolapsusának (POP, pelvic organ prolapse) kidolgozott transvaginalis háló (TVM, transvaginal mesh) kiterjesztette a TVT alapelveit. A POP megoldásában alkalmazott TVM vonzó sebészeti alternatíva lehet, mellyel elkerülhetők a hagyományos laparoszkópiában rejlő technikai nehézségek, illetve a robottechnikával történő abdominalis sacralis colpopexia (ASC) jelentős költségei.

Az infiltrációs érzéstelenítés módjának megválasztásakor figyelembe kell venni az eljárás típusát, az anesztézia megkívánt tartamát és a szer farmakodinamikáját. A leggyakoribb érzéstelenítési mód a bőr lokális infiltrációja, amikor közvetlenül az érzéstelenítendő helyre fecskendezzük be az injekciót. A területi anesztéziához az injekciókat a kívánt terület köré adjuk be, blokkolva a terület beidegzését. Az idegblokádot főleg az ujjak és az arc érzéstelenítésére használjuk. Könnyen azo­nosítható tájékozódási pontok segítik a n. supraorbitalis, a n. supratrochlearis, a n. infraorbitalis és a n. mentalis blokádját. A kéz és a láb számos helyén blokkolhatók dorzálisan vagy palmárisan/plantárisan az ujjakat ellátó idegek.

A gerincközeli érzéstelenítés gondolata több mint egy évszázados: Corning (1885), Bier (1889), Cathelin (1900), Pages (1920) és Dogliotti (1931) - hogy csak a legfontosabb úttörők nevét említsük, a teljesség igénye nélkül. A szülészeti fájdalomcsillapítás terén Ston (1901 ) és Stoeckel (1909) voltak az elsők, míg az anatómia pontos leírása Cleland (1933)  nevéhez  fűződik. (1,2) A lumbalis epiduralis anesztézia első szülészeti alkalmazói Graffagino és Seyler (1938) voltak. Nem egész két évtizeddel később (1955) Merényi Sándor hazánkban 25 sikeres esetről számolt be. (3) Mégis további két évtizedet kellett várni arra, hogy a gerincközeli érzéstelenítés Magyarországon is az aneszteziológia szerves részévé váljon.