A vérnyomás, valamint a folyadék- és elektrolitegyensúly szabályozásában
kulcsfontosságú szerepet játszó renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer
hosszan tartó túlműködése vérnyomás emelkedést, hipertóniát, valamint
egyéb kardiovaszkuláris rendellenességeket okozhat. Az angiotenzinkonvertáló
enzimet gátlók és az angiotenzinreceptor-blokkolók két olyan
gyógyszertípus, amelyek gátolják a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer
túlműködését, de különböző módon hatnak.
Cardiology and Therapy, 2024. december

A pitvarfibrilláció jelentősen növeli az ischaemiás stroke előfordulásának gyakoriságát, ezért szűrése és korai kezelése kiemelt jelentőségű. Bár egyre fejlettebb és mind szélesebb körben hozzáférhető eszközök állnak rendelke­zésünkre, valamint a mesterséges intelligencia is segíti a munkánkat, nincs bizonyítékunk arra, hogy jelenlegi formában a pitvarfibrilláció szűrésével populációszinten jelentősen csökkenteni tudjuk a stroke előfordulását.

A korábban más szívbetegségek markereként vagy következményeként számon tartott pitvari diszfunkciót önálló klinikai entitásnak tekinteni.

Az Egyesült Államok Élelmiszer és Gyógyszer Hatósága (FDA) 2019 augusztusában az alábbi új vizsgálati szereket fogadta be értékelésre.

Németországban a kórházi felvételek leggyakoribb oka a szívelégtelenség. A szívelégtelenségek kb. fele „megtartott pumpafunkcióval járó szívelég­telenség” – amit másképpen diasztolés szívelégtelenségnek nevezünk. Az érintettek gyakran számos társbetegségben szenvednek. Ez az összefoglaló nemcsak a legfontosabb kísérő betegségeket sorolja fel, hanem megadja azok előfordulását, valamint a betegséglefolyásra és az aktuális terápiás lehetőségekre kifejtett hatását is.

A hipertrófiás kardiomiopátia a leggyakoribb monogénes kardiomiopátia. A hir­telen szívhalál elsődleges és másodlagos megelőzése, valamint a genetikai ta­nácsadás pontos diagnosztikát követel. Tünetekben megnyilvánuló lefolyás ese­tén a kezelés középpontjában a béta-blokkolók és a kalciumantagonisták állnak. Ugyancsak bevett kezelési mód a miektómia és a septum részeinek perkután al­koholos ablációja. Nehéz feladat az elsődleges megelőzés céljából implantálható kardioverter-defibrillátorral ellátandó betegek azonosítása. Ehhez az elterjedt koc­kázati tényezők mellett az új képalkotó eljárásokat is érdemes segítségül hívni.

A főleg időskorban előforduló szinuszcsomó-betegségben a szív képtelen ellátni pacemaker funkcióját. Legalább 50%-ban ún. tachikardia-bradikardia szindróma alakul ki. A betegség intrinszik okát (degeneratív fibrózis, ioncsatorna-diszfunkció, a szinoatriális csomó átépülése) extrinszik (farmakológiai, metabolikus, vegetatív) tényezők fokozhatják vagy utánozhatják. Sokszor a szervek (pl. az agy) csökkent perfúziója a tünetek közvetlen oka. A diagnózis felállítása sokszor nem könnyű, s végül úgy derül ki a betegség, hogy az EKG-n észleljük a tünetekkel kísért aritmiát. A kezelés az extrinszik tényezők kiiktatásából és pacemaker behelyezéséből áll.

A krónikus diszpnoé oka legtöbbször asztma, szívelégtelenség, miokardiális isémia, krónikus obstruktív tüdőbetegség, intersticiális tüdőbetegség, pneumónia vagy pszichogén zavar. Sokszor a klinikai kép önmagában elegendő a diagnózis felállításához. A fizikális vizsgálati leletek (pl. telt juguláris vénák, gyengült légzési hangok vagy sípolás, pleurális dörzszörej, dobverőujjak) segíthetnek a diagnózis felállításában. 

A pitvarfibrilláció (AF) legtöbbször más szívbetegség talaján alakul ki, de maga az aritmia is időfüggő átépülési folyamatokat indít el, elsősorban a pitvarban: elektromos, kontraktilis, endoteliális és strukturális átépülést. Az AF gyógyszeres kezeléséhez a frekvencia kontrollja mellett hozzátartozik a kockázattól függő antikoagulációs kezelés.

A Fabry-kór tünetei igen változatosak. A betegek nagy részét hosszú évekig gondozza gyermekgyógyász, bőrgyógyász, kardiológus vagy ideggyógyász a résztünetek miatt. Az időben felismert betegség enzimpótlással kezelhető.