Egy széles körben használt, olcsó vérnyomáscsökkentő készítmény alkalmas lehet a bakteriális membrán destabilizálására.

A fehérje érzékenyen reagál a fizikai aktivitásra és az időszakos böjtölésre, és meghatározó jelentőségű az új izomrostok kialakulásában.

A GLP-1-receptor-agonisták egyre elterjedtebb alkalmazása miatt szükség van a hatásukkal kapcsolatos ismeretek, mellékhatások és kockázatok folyamatos vizsgálatára és áttekintésére.

A nagy méretű, rosszul oldódó molekula tartósabb hatást tud kifejteni egy hordozóenzimet használó új eljárással.

Normál laborértékeket mutató elhízott gyermekeknél is fontos a testsúly csökkentése.

Rézuszmajom modellszervezeteken még a rágcsáló modelleknél is jobb, tartósabb eredményeket mutatott a 40 Hz frekvencián végzett auditív stimuláció.

A regulátor fehérje blokkolása segíthet a hibás térszerkezetű fehérjék felhalmozódásának megakadályozásában.

Már egy 10 perces intenzív mozgás is jelentős tumorellenes szignalizációt indít el a szervezetben.

A rheumatoid arthritis (RA) krónikus polyarthritis klinikai képében je­lentkező betegség, melyben a krónikusan fennálló proinflammatorikus citokinterhelés, inadekvát D₃-vitamin-ellátottság, fizikai inaktivitás, másod­lagos sarcopenia, valamint a gyakran alkalmazott kortikoszteroid-terápia okozta csökkent csonttömeg akár a populáció 50%-ánál is fennállhat, 30%- nál pedig ez elérheti az osteoporosis mértékét. Emellett a törési rizikó, főleg a vertebrális, akár 3–5-ször gyakoribb lehet. A Debreceni Egyetem Klinikai Központ Reumatológiai és Immunológiai Klinika Kenézy Gyula Campusán a 2024. április és 2025. január közötti időszakban az RA-val gondozott be­tegeinkkel folytatott kutatásunk során azt vizsgáltuk, van-e különbség az RA-ban szenvedők és a korban és nemben illesztett RA-ban nem szenvedők között a csontdenzitás, a törési rizikó tekintetében, valamint a prevalens törések és elesések gyakoriságában. Másodsorban arra voltunk kíváncsiak, hogy a csontdenzitást, az elesési és prevalens törési gyakoriságot hogyan befolyásolják az RA betegségspecifikus jellegzetességei.

A tiazid és tiazidszerű diuretikumok régóta a magasvérnyomás-betegség kezelésének alapját képezik, utóbbi csoport esetében pedig számos nagy klinikai vizsgálat igazolta morbiditást és mortalitást csökkentő hatásukat (ALLHAT, PATS, HYVET). Ugyanakkor a tiazid diuretikumok esetében ismer­tek a kedvezőtlen metabolikus hatások: többek között a hiperlipidémia, az inzulinrezisztencia, a hiperglikémia és az újonnan kialakuló diabétesz kockázatát növelhetik. Mivel a kedvezőtlen hatások dózisfüggő módon jelentkezhetnek, ezért az ilyen gyógyszereket elsősorban alacsony dózis­ban alkalmazzák.