A gyulladásos bélbetegségek patomechanizmusában genetikai és környe­zeti tényezők modulálják az immunrendszer működését, melyet a bélflóra összetétele és metabolikus aktivitása is befolyásol. A TNF-α központi sze­repet tölt be a betegség immunpatogenezisében. E proinflammatorikus citokin célzott antitestekkel történő gátlása, a TNF-gátló-kezelés forradal­masította a gyulladásos bélbetegségek kezelését mintegy két évtizeddel ezelőtt. Hatékonyságát azóta számtalan vizsgálat és a mindennapi klinikai gyakorlat is bizonyította; a napi rutin során megtanultuk, hogyan tegyük minél hatékonyabbá a kezelést.

Időskori makuladegenerációban és diabéteszes makulaödémában az aflibercept biohasonló gyógyszerek egyező hatékonyságot mutattak az originális referencia gyógyszerrel.

Gyermekkori Crohn-betegségben mutatják, hogy a tumor nekrózis faktor inhibitorhoz adott metotrexat kezelés egyértelmű előnyökkel.

Korábbi cikkeinkben beszámoltunk az adukanumab és a lecanemab engedélyezési folyamatának és klinikai vizsgálatainak állásáról, de van egy harmadik monoklonális antitest, a donanemab, amiből szintén hamarosan gyógyszer válhat.

A közlemény a colitis ulcerosa terápiájában alkalmazott öt biológiai szer hosszú távú biztonságosságára vonatkozó eredményeket foglalja össze.

A sclerosis multiplex terápiás palettája egyre bővül. Az immunrekonstitúciós terápia a gyógyszer adásának idején túl is befolyásolja az immunrendszert. A következőkben az alemtuzumab, a kladribin és az okrelizumab terápiás alkalmazását foglaljuk össze.

Az újabb kutatások megerősítik, hogy a methotrexat a reumatoid artritisz (RA) alapgyógyszere: betegségmódosító hatásán túl meghosszabbítja az RA ellen alkalmazott biológiai szerek hatásosságának időtartamát, és az RA-ra gyakorolt hatásától függetlenül csökkenti a betegek kardiovaszku­láris kockázatát.

Azokban a reumatoid artritiszes (RA) betegekben, akik nem jól reagáltak az első tumor nekrózis faktor (TNF) elleni gyógyszerre, a következő kezelés hatásosabb lett, ha ekkor olyan biológiai gyógyszert választottak, amelynek célpontja nem a TNF volt.

Az immunszuppresszió fontos eszköz a gyulladásos bélbetegségek (IBD) terápiájában. A kezelés célja a tartós remisszió. Azok az IBD-betegek kaphatnak immunszuppresszív kezelést, akik szteroidra nem reagáló aktív betegségben szenvednek, akiknél szteroidfüggőség alakul ki, illetve akiknek a betegsége krónikusan aktív vagy gyakori relapszusokkal jár.