Ha hatástalan a biológiai szer reumatoid artritiszben
Azokban a reumatoid artritiszes (RA) betegekben, akik nem jól reagáltak az első tumor nekrózis faktor (TNF) elleni gyógyszerre, a következő kezelés hatásosabb lett, ha ekkor olyan biológiai gyógyszert választottak, amelynek célpontja nem a TNF volt.
- Az etanercept elegendő a reumatoid artritisz remissziója után
- A bariátriai műtét nagyon jót tesz a reumatoid artritisznek
- A reumatoid artritisz kísérő betegségei
- A reumatoid artritisz biológiai terápiájának biztonságossága a német regiszter alapján
- Reumás ízületi gyulladás
- Biohasonló gyógyszerek a reumatoid artritisz kezelésében?
„A betegek mintegy egyharmada nem válaszol megfelelően az első TNF-gátlóra. Nagy kérdés, hogy ilyenkor mi a teendő. Jelenleg kilencféle célzott terápia áll rendelkezésre, és eddig még nem végeztek olyan vizsgálatot, amelyben összehasonlították volna ezek hatását az első TNF-gátló kudarca után” – mondta dr. Jacques-Eric Gottenberg, PhD, a Strasbourg-i Egyetemi Kórház (Franciaország) munkatársa.
Munkatársaival 292 olyan beteget toboroztak vizsgálatukba, akik egy multicentrikus tanulmány során mintegy 20 hónapon át nem reagáltak megfelelően a kezdeti anti-TNF terápiára. Nyitott vizsgálatot végeztek, amelynek során a betegek fele egy második anti-TNF szert kapott, másik felüket pedig nem-TNF gyógyszerrel kezelték. A résztvevő orvosok mindkét csoportban tetszésük szerint választhatták meg a második biológiai gyógyszert, és azt is, hogy kiegészítik-e más terápiával is.
A 12. hét végére a nem-TNF szert kapók 64,2%-ában jó vagy mérsékelt volt a terápiás válasz (a European League Against Rheumatism [EULAR] kritériumai szerint), míg a második TNF gátlóval kezeltek körében csak 47,8% volt ez az arány (esélyhányados [OR, odds ratio]: 2,01; 95%-os konfidencia intervallum [CI, confidence interval]:1,23–3,32; p=0,005).
A 24. hétre azoknak a betegeknek, akik nem a TNF-re irányuló biológikumot kaptak, 69,7%-ában volt jó vagy mérsékelt az EULAR válasz, míg a másik csoportban ez csak a páciensek 47,8%-ában következett be (OR: 2,12; 95% CI: 1,31–3,46; p=0,003). A 48. héten a két csoportban 60%-os, illetve 43,2%-os volt a jó és mérsékelt válaszok aránya (OR: 1,97; 95% CI: 1,21–3,24; p=0,007).
Az eredményekről a szerzők az American College of Rheumatology találkozóján számoltak be.
Az EULAR szerinti jó és mérsékelt választ úgy számították ki, hogy 28 ízületben meghatározták az RA jelenlegi aktivitását (DAS28) és a DAS28 változását a kezelés kezdetétől fogva. Ha például egy betegnél a 12. heti DAS28 érték 3,2 vagy alacsonyabb volt, és a terápia hatására 1,2-t javult, ezt jó válasznak tekintették. Ha viszont a 12. heti DAS28 érték 3,2 és 5,1 közé esett, és a változás 1,2 volt, ez csak mérsékelt válasznak számított.
„Ez volt az első olyan randomizált vizsgálat, amely a mi kérdésünkre keresett választ, és egyértelmű volt, hogy a más hatásmechanizmusú gyógyszerre való áttérés előnyösebb volt, mint egy második anti-TNF szer alkalmazása” – mondta a vizsgálat vezetője.
A 24. héten a DAS28 akkor is kisebb volt a nem-TNF csoportban, ha az eredmények kiszámításánál figyelembe vették a két csoport közötti kezdeti DAS28 különbséget, ami –0,43 volt (95% CI: –0,72 – –0,14; p=0,004). Azoknak a betegeknek az aránya, akiknél alacsony volt a betegség aktivitása (DAS28<3,2) 44,6%, illetve 27,9% volt a két csoportban (OR:2,09; 95% CI: 1,27–3,43; p=0,004). A 48. héten a remisszióban levő (DAS28<2,6) betegek aránya 26,9%, illetve 13,6% volt a két csoportban (OR: 2,34; 95% CI: 1,24–4,39; p=0,009).
„Az üzenet tehát egyértelmű: általában véve az a jobb, ha más hatásmechanizmusú gyógyszert adunk másodikként, nem pedig ismét anti-TNF szert. De mint gyakorló orvosok, szeretnénk, ha lenne egy egyszerű biomarker, ami segítene eldönteni, hogy mely betegeknél ajánlatos az egyik, illetve a másik stratégiát választani” – mondta dr. Gottenberg.
Ezért munkacsoportjuk elvégzett egy második vizsgálatot is, amelyben az volt a kérdés, hogy a betegek egynegyedében kialakuló gyógyszerellenes antitestek befolyásolják-e a második biológiai szerre adott választ.
Azt feltételezték, hogy ha antitestek alakultak ki az első TNF ellenes szerrel szemben, akkor érthető immunológiai oka van az első szer hatástalanságának, és a betegség a TNF-fel kapcsolatos. Ezért a második TNF ellenes gyógyszer hatásos lehet, mivel az első szerrel szembeni antitestek erre nem hatnak. Ha viszont a betegben nincs ilyen antitest, és mégsem reagált az első TNF ellenes terápiára, akkor ez azt jelentheti, hogy RA-ja nem a TNF-fel kapcsolatos, és ezért más hatásmechanizmusú gyógyszert érdemes adni neki másodikként, nem anti-TNF gyógyszert” – magyarázta dr. Gottenberg.
A 278 beteg közül 32-ben mutattak ki gyógyszerellenes antitestet. E betegek javulási aránya a második kezelés 6. hónapjára nem függött attól, hogy ismét TNF-ellenes szert vagy más biológiai gyógyszert kaptak-e (a DAS28 mindkét alcsoportban átlagosan 0,45-tel változott; p=0,96). Azokban a betegekben viszont, akikben nem találtak antitestet, a DAS28 változása a 6. hónapra erősen függött attól, hogy milyen hatásmechanizmusú szert adtak nekik. A változás szignifikánsan kisebb volt azokban, akik ismét TNF-ellenes gyógyszert kaptak, mint azokban, akiket más hatásmechanizmusú szerrel kezeltek (a DAS28 medián változása –0,22, illetve –0,36 volt; p=0,003).
„Ez azt jelzi, hogy a gyógyszerellenes antitestek kimutatása segíthet ezeknél a betegeknél a második biológiai szer megválasztásában” – mondta a szerző.
Forrás: MedPage Today