Egy kutatás szerint a vény nélkül kapható hashajtók rendszeres használata a demencia jelentősen megnövekedett kockázatához kapcsolódik, különösen azok körében, akik többféle hashajtót használnak.

Új-zélandi kutatók szerint a kivi növelheti a székletürítés gyakoriságát a székrekedésben szenvedőknél.

A székrekedés gyakori panasz, melyet rövidebb vagy hosszabb ideig, eny­hébb vagy súlyosabb formában szinte mindenki megtapasztalt már leg­alább néhány alkalommal életében. Idült székrekedésről akkor beszélünk, ha a szokásosnál ritkábban történik székürítés, a székürítés nehezített, kemény, darabos széklet ürül, esetleg a székleten vércsík jelenik meg. Egyé­nenként változó, milyen gyakoriságú, mennyiségű és állagú székletürítés tekinthető normálisnak, ám definíció szerint a heti háromnál kevesebb székletürítés tekinthető székrekedésnek, amikor is a bélsár kemény, száraz, nehezen, esetleg fájdalmasan ürül.

A krónikus székrekedés kezelése nehéz, mivel a folyamatos hashajtó­szedés megszokáshoz vezet, a drasztikus hashajtás megviseli a beteget, hypokalaemiát okozhat súlyos szívritmuszavarral. Fontos, hogy az étrend laxatív, rostdús legyen, és enyhébb székletlazító készítményekkel kell ele­inte próbálkozni: ilyenek a laktulóz, útifűmaghéj, macrogol, laxatív kúpok, egyéb rosttartalmú laxatív készítmények. Ha erősebb hashajtók alkalma­zására van szükség, fontos figyelembe venni a gyógyszerkölcsönhatásokat és a lehetséges mellékhatásokat is.

Az Egyesült Államok Élelmiszer és Gyógyszer Hatósága (FDA) 2020 novemberében az alábbi új készítmények forgalomba hozatalát engedélyezte.

A cikk hangsúlyozza a major opioid terápia indikációjának feltételeit kró­nikus fájdalom betegségekben. Kiemeli, hogy a mellékhatások megelőzé­sének legfontosabb momentuma a korrekt indikáció és a jól felépített, jól kontrollált terápia. Röviden említi az opioidreceptorokat és az opioidok hatásait, majd részletesen taglalja a tartósan alkalmazott major opioid terápia korai és késői mellékhatásait.

A szisztémás sclerosis kórlefolyása és prognózisa igen változatos, az élet­tartamot nem befolyásoló mértéktől a belső szervi érintettség miatti korai halálozásig változhat. Bár egységes, mindent megoldó bázisterápia ma sem áll rendelkezésre, a szervi manifesztációk egyre korábbi, egyre hatékonyabb és célzott kezelésével a túlélés jelentősen javítható.

A ritka daganatok diagnózisa és kezelése nehéz feladat elé állíthatja az orvosokat.

A beteget a halál felé kísérő orvosnak élnie kell a tünetmegelőzés proaktív eszközeivel. A nyelési képesség fokozatos elvesztésével a szájon át adott gyógyszerek helyét a szublingvális, transzdermális, rektális készítmények veszik át. A fájdalom és a diszpnoé csökkentésére az opiátok a választan­dó szerek. A delírium és agitáltság hátterében reverzibilis okok húzód­hatnak meg. Székrekedéshez vezethet a csökkent táplálékbevitel vagy az opiátkezelés, megelőzésére stimuláns hatású hashajtót, székletlágyítót kell adni. Az orr-garatüreg fokozott váladékozása hangossá teheti a légzést, ezt néha halálhörgésnek is nevezik. Előzetes tájékoztatással segíthetünk a családtagoknak a tünetek megszüntetésében.

Brit kutatások szerint transzkraniális egyenáramú stimulációval enyhíteni lehet a táplálkozási zavarok tüneteit.