A kardiovaszkuláris (CV) betegségek előfordulása és mortalitása Európa számos országában csökkenő tendenciát mutat, de még mindig a megbe­tegedések és a halálozás egyik fő oka. A kardiovaszkuláris kockázat függ attól, hogy látszólag egészséges vagy már ismert CV betegségben szenvedő populációt vizsgálunk-e, de a földrajzi régió vagy egy-egy major rizikófak­tor is jelentősen befolyásolhatja a CV rizikót. Az elmúlt években különböző betegcsoportokra kialakított, újabb kockázatértékelési módszerek isme­rete és használata elősegítheti az emelkedett CV rizikójú egyének időbeni azonosítását és kezelését, ezáltal a CV eredetű mortalitás csökkenését.

Az új APS2 vérteszt eredményei a szakorvosokat is felülmúló pontossággal azonosítják az Alzheimer-kóros betegeket.

Három cikk szerzői is az vizsgálják, hogy milyen szerepe legyen a testtömegindexnek (BMI) aaz elhízás meghatározásában, és helyes-e az elhízás betegségként való meghatározása.

Az Alzheimer-kór (AD) korai stádiumában lévő idősek csak kis hányada számára hasznosak az újonnan engedélyezett antiamiloid-gyógyszerek.

Súlyos ízületi gyulladásban szenvedő, elhízott betegeknél ízületi pótlás alatt és után nagyobb a szövődmények kockázata, ezért egyes szakértők vonakodva ajánlják az ilyen pácienseiknek az elektív műtéteket.

Ha 1-es típusú cukorbetegségben diabéteszes ketoacidózis (DKA) tünetei mellett magas a pH-érték és a bikarbonátszint észlelhető gondolni kell arra, hogy a beteg kannabiszt használ.

A szisztémás sclerosis (scleroderma) egy több szervrendszert is érintő kró­nikus autoimmun megbetegedés, mely a bőr és a belső szervek fibrosisa révén szervi elégtelenséghez, végül halálhoz vezethet. A szervi manifesztá­ciók egyik formája a pulmonális artériás hypertonia, mely egy progresszív kórállapot. A kimenetelek javítása érdekében alapvető jelentőségű a korai felismerés, mely a szisztémás sclerosis gondozása során rendszeres szűrő­vizsgálatokkal érhető el.

A pulmonális artériás hipertónia a tüdőerek progresszív vasculopathiája, melyben a progresszió megelőzésére és a kimenetelek javítására korai és hatásos vazodilatátor kezelés szükséges. A PAH-betegek speciális csoportját képezik a kalciumcsatorna-blokkolókra reagáló betegek, akik specifikus kezelést igényelnek és kedvezőbb prognózisra számíthatnak. Az esetek túlnyomó többségében azonban a kalciumcsatorna-blokkoló kezelés nem hasznos, ezért egyéb pulmonális vazodilatátor terápiák bevezetése szükséges. Összefoglalónk a terápiás lehetőségeket veszi sorra.

BIZONYÍTÉKON ALAPULÓ VÁLASZ

Cukorbetegek esetében a fertőzések kockázata a perioperatív HbA_1c- értékek emelkedésével együtt nő, ámbár nem minden betegnél érhető el a 7%-os célérték. A jelenleg rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem adható meg egy olyan definitív HbA_1c-szint, mely csökkenti a protézis kör­nyezetében fellépő ízületi infekciók kialakulásának esélyét teljes csípőpro­tézis-műtétre előjegyzett betegek körében. A bizonyítékok alapján 7,5% alatti HbA_1c-értékek mellett kisebb valószínűséggel kell számítani ennek a posztoperatív szövődménynek az előfordulására (C szintű evidencia, két retrospektív kohorszvizsgálat alapján).

Az anti-EGFR-antitest-terápiának csak hatékony negatív prediktorai vannak a RAS- és BRAF-mutációk révén, míg egyfajta pozitív prediktor a daganat oldalisága (bal kolonfél). A jelen vizsgálatban 97 áttétes vastagbélrák esetében elemeztük az EGFR-protein-expresszió prognosztikus és prediktív szerepét
vad RAS típusú daganatokban, amelyek anti-EGFR terápiában részesültek. Megállapítottuk, hogy a jobb oldali daganatok EGFR-protein-expressziója szignifikánsan magasabb a bal oldali daganatokhoz képest, amely független volt attól, hogy a primer tumort vagy áttétét elemeztük. Azt is megállapítottuk, hogy az EGFR-protein-expresszió szintje negatív prognosztikus faktor, mivel szignifikánsan magasabbnak bizonyult a többszörös szervi érintettségű áttétképző tumorokban, mint az egyetlen szervet érintőkben. Tovább menve, kimutattuk, hogy a cetuximabbal kezelt betegcsoportban (n=90), gyakorlatilag függetlenül az alkalmazott határértékektől, az
alacsonyabb EGFR-expresszió a kedvezőbb túléléssel függött össze. Ugyanakkor multivariáns analízisben az EGFR-expresszió
nem, míg a daganat oldalisága független prediktornak bizonyult. Adataink azonban azt mutatják, hogy az oldaliság nem EGFR-független marker vastagbélrákban.