Cannabis fogyasztás gyanúja diabéteszes ketoacidózis esetén

2018-ban a Colorado-i Egyetem Barbara Davis Diabetes Központjának munkatársai 450, 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő felnőtt betegük vizsgálatakor azt találta, hogy betegeik körülbelül 30%-a használt kannabiszt, ami használatról, és ez diabéteszes ketoacidózis (DKA) kockázatának csaknem megkétszereződésével járt a nem használókhoz képest. Aztán 2019-ben a csapat a T1D Exchange országos adatait áttekintve megerősítette, hogy a kannabiszt használó 1-es típusú cukorbetegek körében kétszeresére nőtt a DKA kockázata azokhoz képest, akik nem élnek a szerrel. Míg azonban a DKA diagnosztikai kritériumai között az artériás pH<7,3 és a bikarbonát 15 mmol/l volt, ezért a jelenség megnevezésére "a kannabisz hyperemesis szindróma (HK-CHS) miatti hiperglikémiás ketózis" megjelölést javasolták.

A kannabisz hyperemesis szindróma (CHS) - melyet nemrégiben írták le krónikus vagy erős kannabiszhasználók körében – során a gyomor mozgékonyságának lelassulása ciklikus reggeli hányáshoz és hasi fájdalomhoz vezet, amelyet néha a forró zuhanyok enyhítenek. Ez a kannabisz okozta hányás az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedőknél ketózist okozhat, ami hiperglikémiához vezethet. A tipikus DKA során viszont az inzulinhiány miatti hiperglikémia megelőzi a ketoacidózist. A tünetek viszont mindkét esetben azonosak, és mindkettőben emelkedett ketonémia – a szérum hidroxi-butiráttal mérve – és megnövekedett anionrés. DKA-ban és szokatlan sav-bázis rendellenességben tehát gyanakodni kell a kannabiszhasználatra, melyet vizeletvizsgálattal javasolt ellenőrizni. És bár az akut kezelés ugyanaz, mint a súlyos DKA esetében – inzulin és folyadék a magas anionrés megszüntetésére –, ennek a CHS-nek a hosszú távú prognózisa eltérő, mert a beteg valószínűleg visszatér a sürgősségi osztályra, hacsak nem hagyja abba a kannabisz használatát.

A fenti eredmények Halis Kaan Akturk (Barbara Davis Center for Diabetes, University of Colorado, Auro) és munkatársainak december 8-án a Diabetes Care folyóiratban online megjelent kutatásának eredményei. A csoport hasonlította össze elsőként a kannabiszt használó és a nem használó 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő, DKA-val diagnosztizált felnőttek laboratóriumi értékeit.

A tanulmányban 68, 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő felnőttet adatait elemezték, akik összesen 172 alkalommal szorultak sürgősségi osztályos ellátásra (DKA ICD-10 kód). A kiválasztási kritériumok között szerepelt a vércukorszint > 250 mg/dl, az anionrés > 10, a béta-hidroxi-butiráttal meghatározott ketonok ≥ 0,6 mmol/l, valamint a vizelet toxikológiai szűrése a felvételkor.

A béta-hidroxi-butirát átlaga 15,3 mmol/l volt a kannabiszhasználók körében, szemben a nem használók 13,7 mmol/l értékével, ami nem jelent szignifikáns különbséget. (A szerzők nem számoltak be az egyes csoportokba tartozó egyének számáról, mivel néhányan különböző időpontokban tértek vissza a sürgősségi osztályokra, változó vizelet-gyógyszer-szűrési státuszokkal.) Az életkor és nem szerinti korrekció után az átlagos vénás pH 7,42 volt a kannabiszhasználóknál, ami szignifikánsan magasabb, mint a nem használók pH 7,09 (P < 0,0001). A szérum anionrés 20,9 mmol/l volt a kannabiszt használóknál, szemben a nem használók 23,9 mmol/l-rel (P = 0,01). A szérum-bikarbonát 19,2 mmol/L és 9,1 mmol/L volt a felhasználók és a nem használók körében, ami rendkívül szignifikáns különbség (P < 0,0001). A kannabiszhasználók körében történt 74 DKA-esemény 96%-ánál a vénás pH ≥ 7,4 és a szérum-bikarbonát ≥ 15 mmol/l volt a sürgősségi osztályra történt bekerülés időpontjában.

Az eredmények alapján a szerzők a hiperglikémiás ketózist (vénás vércukorszint > 250 mg/dl, anionrés > 10 és szérum BHB ≥ 0,6 mmol/L) HK-CHS-ként határozták meg, ha a vénás pH ≥ 7,4 és a szérum-bikarbonát ≥ 15 mmol/l a sürgősségi osztályra történt felvétel időpontjában. Ezekkel a határértékekkel a HK-CHS pozitív prediktív értéke 98% volt, 97%-os szenzitivitással és 95%-os specificitással.

forrás:

https://care.diabetesjournals.org/content/early/2021/12/07/dc21-1730