A horkolás gyakori rendellenesség, amely a lakosság 20-40%-át érinti és az alvászavaros légzés egyik fő jellemzője.

Az obstruktív alvási apnoe betegség a populáció kb. 5%-át érinti, hazánk­ban kb. 500 000 embert. Jelentőségét a következményes betegségek tár­háza adja. Szerepe van többek között a magas vérnyomás, a szívinfarktus, különféle szívritmuszavarok, az agyi érbetegségek (stroke) kialakulásában. Jellegzetes következménye lehet a fokozott nappali aluszékonyság, és szá­mos, a kognitív működések különféle aspektusait érintő hatás. A kórképpel kapcsolatosan sok új vizsgálati eredmény, információ áll rendelkezésre. A patofiziológia új szempontok szerinti átgondolása hozzájárul a betegség valódi súlyának megértéséhez a következményes kórképek kialakulásában.

Kardiovaszkuláris betegségben gyakran rejtve marad az alvási apnoe.

A krónikus szívelégtelenség gyakran előforduló, nagy morbiditású és mor­talitású betegség. Sok páciens a szívelégtelenség mellett veseelégtelen­ségben vagy diabetes mellitusban is szenved. A betegek életminősége szempontjából döntő fontosságú a standardizált, evidenciákon alapuló terápiák alkalmazása. A tanulmány a témakörben közreadott legújabb ismereteket taglalja.

Az alvásfüggő légzészavarok népegészségügyi jelentőségét – különö­sen a kardio- és cerebrovaszkuláris kórképek, a magas vérnyomás, illetve a mentális deficit, személyiségváltozás és napközbeni aluszékonyság szind­róma terén – az utóbbi években mind több tudományos bizonyítékként elfogadott vizsgálat erősítette meg. Mindezek mellett az alvásmediciná­ban ez a legnagyobb prevalenciájú és mortalitású betegségcsoport, az itt végzett diagnosztikus és terápiás munkában nyilvánul meg leginkább az alvásmedicina multidiszciplináris karaktere.

Hogy lehet három, egymástól szak­mailag távol eső közleményt közös keretbe foglalni? A kapcsolódási pont az, hogy mindhárom gyakori neurológiai betegségeket, illetve tüneteket – tremor, szédülés, alvás alatti légzészavarok – tár­gyal. Bár mind a három területen jelentős paradigmaváltás zajlott le az elmúlt évti­zedekben, ennek ellenére a közlemények­ben leírtak jelentős része még mindig nem ment át kellően az orvosi köztudatba, sőt számos téves, elavult nézet uralkodik vonatkozásukban.

Az alvászavar az egyik legtöbb problémát okozó panasz a Parkinson-betegség sokszínű nem motoros tünetei közül. Akár a betegek 96%-ában előfordulhat és a betegséget okozó degeneratív folyamat velejárójának tekinthető. Az alvászavarok részben a dopaminreszponzív motoros deficit következményének tarthatók, nagymértékben azonban olyan speciális eltérések állnak a háttérben, amelyeknek a hagyományos terápiára való reagálása egyelőre nem ismert. Az utóbbi évtizedben a poliszomnográfia (PSG) elfogadott eljárás lett az alvás szerkezetének tanulmányozásában és a Parkinson-betegségben előforduló alváshomeosztázis fogalmának meghatározásában. A PSG hozzájárul az alvásmintázat és a gyógyszeres kezelés közötti kapcsolat vizsgálatához is. 

A hangos horkolás és az ahhoz kapcsolódó panaszok miatt a páciensek a háziorvos mellett számos szakterület képviselőinél jelentkezhetnek első szakvéleményért. Mivel nem ismeretes az obstruktív alvási apnoéra specifikus anamnesztikus adat, ilyenkor a benignus és a kóros horkolás elkülönítése az alapvető cél. 

A COPD gyakran szövődik unipoláris major depresszióval, szorongásos megbetegedéssel, alvászavarral, nikotinfüggőséggel és kognitív hanyatlás­sal. A depresszió, szorongásos állapotok, függőség, alvászavar, kiemelten az obstruktív apnoé és a kognitív deficit felismerése, kezelése számos terápiás előnnyel jár. A szövődő krónikus betegségek kezelése során figyelembe kell venni a COPD súlyosságát. Az adott társbetegség kezelésében részt vevő szakterületek terápiás irányelvei, az evidenciák alapján történő komplex, csoportban végzett terápiás munka eredményezheti a leghatékonyabb kezelést. Az adott betegségcsoport aktuális terápiás gyakorlatát, dilemmáit foglaltuk össze a pszichiátria nézőpontjából, a társszakmák részére.

Bár sok cikk született a marihuána orvosi alkalmazásának kedvező, elsősorban fájdalomcsökkentő hatásáról, megfelelő bizonyítékok hiányában az FDA semmilyen esetben sem javasolja használatát a gyógyításban.