A rhinovírus-fertőzés stimulálja a hisztamin-felszabadító faktort (HRF) és a HRF-reaktív immunglobulin-E-t, ezáltal fokozza az asztma súlyosságát és exacerbációit.

Leuveni kutatók feltárták azt a mechanizmust, mely megmagyarázhatja, hogy bizonyos személyek miért éreznek hasi fájdalmat egyes ételek elfogyasztását követően.

A viszketés az egyik legelviselhetetlenebb és leggyakoribb szubjektív tünet. Elsősorban a bőrhöz kapcsolódik, bár allergiás betegek időnként nyálkahártyák (torok-, szemnyálkahártya) viszketéséről is panaszkodnak. A viszketéssel járó bőrbetegségek és szisztémás betegségek mellett számos környezeti faktor (rovarcsípés, növények, a bőr kiszáradása) is okoz viszke­tést. Sokféle helyi és szisztémás kezelés közül válogathatunk.

Az allergiák egyénre szabottak – nincs két, pontosan egyforma eset, mert azonos kiváltó ok mellett is teljesen különböző az egyes allergiát kiváltó anyagokra való szenzibilizálódás és a sokféle tüneti megnyilvánulás. 

A ritka daganatok diagnózisa és kezelése nehéz feladat elé állíthatja az orvosokat.

A B₁₂-vitamin hiánya megaloblasztos anémiát és változatos neuropszichiátriai kórképeket okozhat. A hiány igazolásához vérképvizsgálat mellett a szérum B₁₂-szintjének, esetenként a metil-malonsav szintjének mérése is szüksé­ges. Szűrővizsgálat a hiány szempontjából nagy kockázatú betegeknek ajánlható, pl. gyomor- vagy kiterjedt vékonybél-reszekción átesetteknek, gyulladásos bélbetegségben szenvedőknek, tartósan metformint, proton­pumpa- vagy hisztamin H₂ blokkolót szedőknek, vegetáriánus/vegán étren­det követőknek, 75 évesnél idősebbeknek. A preventív célú B₁₂-bevitel vita­minkészítményekkel és dúsított ételekkel, a hiányállapot kezelése enterális, súlyos esetekben intramuszkuláris formában történhet.

Az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) 2015 novemberében javasolta a hisztamin H₃ receptor inverz agonista ligandja, a pitolisant törzskönyvi engedélyezését a (kataplexiával járó vagy kataplexia nélküli) narkolepszia kezelésére.

Az urtikária gyakori betegség, akut formája különösen gyakori. Szerencsés eset­ben az akut urtikária gyorsan elmúlik, a betegek sokszor maguktól megfejtik a tü­netek kiváltó okát. Nagyobb kihívás a krónikus spontán urtikária és az indukálható urtikáriák kezelése. A krónikus spontán urtikária gyakran évekig tart, aktív korban lévő embereket érint, és bár átmeneti állapotnak tekinthető, amíg tart, súlyosan rontja az életminőséget. Az omalizumab bevezetése nagy előrelépés a korábbi ke­zelésekre refrakter krónikus spontán urtikária kezelésében.

A szepszis jellemzője a szisztémás gyulladásos reakció. Súlyos szepszisben a halá­lozás 25–30%, szeptikus sokkban 40–70%. A fertőzés gyakori helyei: légzőrendszer, genitális-húgyúti és gasztrointesztinális rendszer, bőr, lágyrészek. A korai céltuda­tos kezelés csökkenti a kórházi halálozást. A kezdeti kezelés része a légzés stabi­lizálása és az erélyes folyadékpótlás, szükség esetén a vazopresszor terápia. Az antibiotikum adását az első órában el kell kezdeni. 

Az orrpolipózis, az idült rinoszinuszitisz, az intrinszik asztma vagy az urtikária hátterében gyakran áll „aszpirinérzékenység” (analgetikumintolerancia). A betegség főként nők között jelentkezik az élet harmadik évtizedétől. A nazális tünetek évekkel megelőzhetik az asztmát vagy az akut intoleranciát. Az orrpolipok sebészi beavatkozást igényelhetnek, heteken-hónapokon belül kiújulhatnak. Az intrinszik asztma sokszor csak szisztémás szteroidkezeléssel kontrollálható.