Az irritábilis bél szindróma kialakulásának mechanizmusa
Leuveni kutatók feltárták azt a mechanizmust, mely megmagyarázhatja, hogy bizonyos személyek miért éreznek hasi fájdalmat egyes ételek elfogyasztását követően.
A világ népességének közel 20%-a szenved irritábilis bél szindrómában (IBS), melynek jellemzője az étkezés után fellépő gyomortáji fájdalom és diszkomfortérzés, ami akár az életminőséget is jelentősen befolyásoló súlyos formát is ölthet. A tünetek gluténmentes és más diétákkal esetlegesen mérsékelhetők, ám továbbra sem tisztázott, hogy ilyenkor milyen mechanizmus áll a tünetek csökkenése mögött, hiszen az adott betegnél többnyire nem igazolható a kérdéses élelmiszerrel szembeni allergia, és a panaszokat potenciálisan magyarázó más betegség (pl. cöliákia) fennállása sem bizonyítható. „Az orvoskollegák gyakran nem veszik komolyan ezeket a betegeket, és sokszor az allergiapróba negatív eredményét hozzák fel érvként annak megerősítésére, hogy a probléma nem a beteg bélrendszerében, hanem a fejében van – vázolja a problémához való hozzáállást Guy Boeckxstaens, a leuveni egyetem gasztroenterológus professzora, a Nature című lapban most megjelent közlemény első szerzője. – Most közzétett adataink megerősítik, hogy valós betegséggel állunk szemben.”
A munkacsoport laboratóriumi és klinikai vizsgálatai feltárták azt a mechanizmust, melynek révén bizonyos ételek fogyasztásakor a hisztamint felszabadító hízósejtek aktiválódása eredményezi a fájdalom és diszkomfortérzet kialakulását.
Korábbi kutatásuk során Boeckxstaens és munkacsoportja azt találta, hogy az immunrendszerben is fontos szerepet játszó hisztamin blokkolásával javítható az IBS-ben szenvedő betegek állapota. Egészséges bélrendszer mellett az immunrendszer nem reagál az ételek szervezetbe jutására, ezért a kutatás első lépése annak tisztázása volt, hogy IBS kapcsán miért nem működik ez a tolerancia. Mivel az érintett betegek gyakran arról számolnak be, hogy tüneteik bélrendszeri fertőzést követően kezdődtek, a kutatók feltételezték, hogy egy bizonyos élelmiszer jelenlétében maga az infekció szenzitizálja az immunrendszert az adott élelmiszerrel szemben. Ebből a megfontolásból kiindulva kísérleti egereket bélrendszeri baktériumokkal fertőztek meg, ezzel egyidejűleg az állatkísérletekben gyakran alkalmazott élelmiszerallergénként, ovalbumint (a tojásfehérjében is megtalálható proteint) is adtak az állatoknak. Az eredmény meggyőző volt: az ovalbumin már önmagában provokálta a hízósejtek aktivációját, melynek nyomán hisztaminfelszabadulás, ételintolerancia és fokozódó hasi fájdalom lépett fel. Nem tapasztalták ugyanezt, ha a kísérleti állat ovalbumint kapott, de nem fertőzték meg bélrendszeri baktériummal.
A kutatók ennek ismeretében képesek voltak feltérképezni az ovalbumin bejutása és a hízósejtek aktiválódása közötti kapcsolatot megteremtő, az immunválasz kialakulásához vezető eseményeket. Fontos megfigyelés volt, hogy ez az immunválasz csak a bélrendszer diszruptív baktériumok által érintett részében következett be, és ezzel egyidejűleg nem voltak megfigyelhetők az élelmiszerallergia egyéb, általános tünetei. A vizsgálók szerint az étkezéssel összefüggő immunbetegségek széles spektruma létezik, melynek egyik szélső pontján az ételallergiára adott immunválasz nagyon is lokalizált, mint például IBS eseteiben. A spektrum másik végén az ételallergia helyezhető el, melynek során a hízósejtek súlyos aktiválódása generalizált, a légzést, a vérnyomást és más vitális funkciókat is érintő kórállapotot hoz létre.
A kutatás következő lépése annak megválaszolása volt, hogy az IBS-betegek is hasonló módon reagálnak-e bizonyos élelmiszerek bejutására. Amikor IBS-hez asszociált ételallergéneket (glutén, liszt, szója és tehéntej) injektáltak 12 IBS-beteg bélfalába, az egereknél látottakhoz hasonló lokalizált immunreakciók léptek fel. Ezzel szemben az egészséges önkénteseknél semmilyen reakciót nem tapasztaltak.
A szerzők vizsgálatuk gyengéjeként említik a bevont betegek viszonylag kis számát, ilymódon eredményeik további megerősítést igényelnek. Adataik azonban egybecsengenek annak a korábbi klinikai vizsgálatnak a tapasztalataival, melyben antihisztaminok adásával az IBS tüneteinek jelentős fokú javulását sikerült elérni. A kutatók azt remélik, hogy a hízósejtek aktiválódásának az IBS kialakulásában játszott alapvető szerepének feltárásával újfajta, a jelenlegiektől merőben eltérő kezelési módok kifejlesztésére nyílik lehetőség. A hízósejtek a hisztaminon kívül számos más vegyületet és mediátort is felszabadítanak, így ezeknek a sejteknek a blokkolásával remélhetőleg sokkal hatásosabb kezelési módszereket találhatunk.
