A szív és az endokrin rendszer szorosan együttműködnek. A szívben terme­lődnek és a szívre hatnak egyes kardiális hormonok, de perifériás endokrin szervek által termelt hormonok is befolyásolják a szívműködést. Az endokrin rendszer zavarai jelentkezhetnek elsődlegesen szívpanaszok formájá­ban is. A cikkben gyakorlati példákon keresztül mutatjuk be, hogy milyen fontos az endokrin faktorok ismerete, valamint az interdiszciplináris szem­lélet a szív- és érrendszeri betegségek diagnosztikájában és kezelésében.

A phaeochromocytoma kellő időben felismerve műtéttel gyógyítható, ellen­kező esetben gyakran halálos. A kórképről alkotott ismereteink az utóbbi két évtizedben ugrásszerűen bővültek, amihez döntő mértékben járult hozzá a genetikai háttér egyre mélyebb megismerése. A jelen összefoglaló közleményben áttekintjük a legfontosabb klasszikus ismereteket, és bemu­tatjuk azokat a változásokat, amelyek a betegség korszerű szemléletének kialakulásához vezettek.

A célvérnyomás elérése sok tényezőtől (korrekt terápiás előírás, betegadherencia, társbetegségek) függ. Elhízottak, 2-es típusú diabetesben szenvedők, célszervkárosodottak, coronaria-betegek esetében gyakori a szuboptimális vérnyomáskontroll. Fix kombinációs készítményekkel javítható az antihipertenzív kezelés hatásfoka.

Nem új felfedezés, hogy a szív- és érrendszeri betegségek (CVD, cardiovascular disease) számos halálesetért tehetők felelőssé a fiatal nők körében, ahol az összes halálok 22,9%-át teszik ki. (1) Ennek ellenére csak minden ötödik nő tartja úgy, hogy a szívbetegség jelenti számára a legnagyobb kockázatot. Ez ellentmond az American Heart Association (AHA) „Go Red for Women” (Öltözz pirosba a nőkért!) elnevezésű kampánya adatainak, melyek 12 éve közszájon forognak. (2) A bőséges szakirodalmon belül egyre nagyobb hírértékkel bír ugyanakkor, hogy a női szervezet terhességre adott válasza alapján előre jelezhető a keringési rendszer későbbi állapota. (3−6)

Az áttekintő közlemény három eset példáján mutatja be, hogy milyen patomechanizmusok vezethetnek angina pectorishoz és szívizom-ischaemiához az epikardiális koszorúerek szűkületének hiányában is. 

A legfontosabb reumatológiai sürgősségi állapotok a szeptikus arthritis, a köszvény, az atlanto-axiális szubluxáció, a szisztémás sclerosisban előforduló vesekrízis és ujjfekély, az óriássejtes arteritisben fellépő amaurosis fugax, a katasztrofális antifoszfolipid antitest szindróma és a pulmorenális szindróma.

A járóbetegek között gyakori a rosszul kontrollált hypertonia. Ha a beteg vérnyomása veszélyes mértékben emelkedett (a szisztolés vérnyomás a 180 Hgmm-t vagy a diasztolés vérnyomás a 110 Hgmm-t eléri, illetve meghaladja), el kell különítenünk a hypertoniás krízist a súlyos tünetmentes hypertoniától (amikor a vérnyomás veszélyes mértékben, de célszervkárosodás jelei és tünetei nélkül emelkedett).

A sebészeti beavatkozások szövődményeként vérnyomáskiugrás léphet fel, ami hipertenzív sürgősségi állapotot vagy hypertoniás krízisállapotot jelenthet. A perioperatív ellátás során – elsősorban a narkózis bevezetése alatt – azoknál a betegeknél is kialakulhat hipertenzív anyagcserezavar, akiknek egyébként nem magas a vérnyomása.

Főbb tézisek: Az alkoholfogyasztás összefüggést mutat a magasvérnyomás-betegséggel, de az alkohol csak heti 210 g-nál (napi 2–3 egységnél) nagyobb fogyasztás esetén befolyásolja negatívan a vérnyomást. A szeszes ital fajtája ebben a hatásban nem játszik szerepet. Azok a személyek, akiknek a szisztolés vérnyomása magasabb 120 Hgmm-nél, diasztolés értéke pedig meghaladja a 80 Hgmm-t, legfeljebb napi 30 g (férfiak), illetve 15 g (nők) alkoholt fogyaszthatnak. Manifeszt magasvérnyomás-betegségben az alkoholfogyasztás mérséklésével a vérnyomás csökkenthető, és a vérnyomáscsökkentő kezelés hatékonyabbá tehető. Ilyen módon csökkenthető a kardiovaszkuláris események előfordulása és az összhalálozás. Az alkoholfüggő vérnyomás-szabályozás mechanizmusai részben még tisztázatlanok. Az etanol dózisfüggő, időben egymást követő hatásokat idéz elő: a kezdeti értágulatot vazokonstrikció, azt pedig központi idegrendszeri hatás követi, és a fokozott szimpatikus aktivitás végeredményben a vérnyomás emelkedéséhez vezet. Alkoholfüggőség esetén a naponta elfogyasztott jelentős etanolmennyiség miatt gyakran alakul ki magasvérnyomás-betegség. A krónikus alkoholfogyasztás presszorhatása mellett vérnyomáskiugrások akut elvonás esetén is jelentkezhetnek. Deliriumban szinte mindig tapasztalható vérnyomáskiugrás, amely akár hypertoniás krízisbe is fordulhat. A máj-cirrhosisban szenvedő betegek vérnyomása gyakran alacsony. A mérsékelt alkoholfogyasztás valószínűleg némi vérnyomáscsökkenést okoz, emellett érvédő hatása által csökkenti a kardiovaszkuláris események gyakoriságát és az összhalálozást a magasvérnyomás-betegségben szenvedő betegek körében is. Minthogy a magasvérnyomás-betegség a kardiovaszkuláris események független kockázati tényezője, feltételezhető, hogy a nagyobb mennyiségű alkohol fogyasztása által kiváltott vérnyomás-emelkedés növeli a kardiovaszkuláris kockázatot is. Az alkoholfogyasztás mérséklésével csökkenthető a vérnyomás és a nem kardiovaszkuláris események előfordulása, fokozható a vérnyomáscsökkentő kezelés hatása, s ily módon csökkenhet a kardiovaszkuláris kockázat és az összhalálozás. A magasvérnyomás-betegség az ateroszklerotikus érelváltozások és a kardiovaszkuláris események (myocardialis infarctus, stroke) fontos kockázati tényezője. Az alkoholos italok rendszeres fogyasztása összefüggést mutat a vérnyomás emelkedésével.5,20,22 Másrészt azonban számos tanulmányban kimutatták, hogy a mértékletes alkoholfogyasztás csökkenti az összes halálozást és különösen a kardiovaszkuláris események számát.6,12,15,44–46,54 Felmerül a kérdés, hogy milyen feltételek mellett nincs káros hatása a mértékletes alkoholfogyasztásnak, és hol van az a pont, amelyen túl az alkoholfogyasztás káros a szervezetre. Az alábbiakban áttekintést adunk az alkoholfogyasztás és a magasvérnyomás-betegség összefüggéseiről, s a „Joint National Committee on Prevention, Detection, Evaluation, and Treatment of High Blood Pressure” (JNC) aktuális irányelveit figyelembe véve gyakorlati útmutatást adunk a betegek kezeléséhez és tájékoztatásához.

Főbb tézisek: A nagymértékben megemelkedett vérnyomás akut károsodáshoz is vezethet, különösen a hypertoniás rohamok során tapasztalható hirtelen beálló vérnyomás-emelkedés esetén. Szervkárosodás nélküli hypertoniás sürgősségi állapotban a vérnyomás csökkentése órák-napok alatt történik. Szervkárosodással járó hypertoniás krízis esetén a vérnyomást perceken, de legalábbis órákon belül csökkenteni kell. Akut angina pectorisban, vagy ha dyspnoét, látásvesztést, neurológiai zavart, illetve hirtelen fellépő tudatzavart észlelünk, elővigyázatosságra és gyors cselekvésre van szükség. A folyamatos monitorozás mellett elengedhetetlen az anamnézis célzott felvétele, hogy az okok, a szervkárosodások, valamint a kísérő betegségek figyelembevételével megfelelő diagnosztikai lépésekre kerülhessen sor. A vérnyomáscsökkentő gyógyszerek hatástani csoportjainak korlátait figyelembe véve elvileg az összes gyógyszercsoport alkalmazása számításba jön. Az antihipertenzív gyógyszer kiválasztása személyre szólóan, a tünetek és a kísérő betegségek alapján történjék. A cikkben felsorolt orális és intravénás gyógyszerek mindegyike ismételten is adható. Különösen intravénás adagolás esetén lényeges a vérnyomás szoros követése a túladagolás és a hypotonia elkerülése érdekében. A szervkárosodás miatt fellépő speciális kórképek a megfelelő gyógyszerekkel kezelendők.