Az óriássejtes arteritis – régi nevén Horton-féle betegség vagy temporalis arteritis – az 50 év feletti populáció leggyakoribb vasculitise. Granulomatózus gyulladás, mely a nagy és közepesen nagy artériákat érinti, azok akut vagy krónikus károsodásához vezet. Az idősebb életkorral való jól ismert társulás mellett más tényezők, így a major hisztokompatibilitási komplex geneti­kai variánsai, különösen a HLA DRB1 0404 is hozzájárulnak az óriássejtes arteritis (GCA) kialakulásához.

A gyulladásos bélbetegségek patomechanizmusában genetikai és környe­zeti tényezők modulálják az immunrendszer működését, melyet a bélflóra összetétele és metabolikus aktivitása is befolyásol. A TNF-α központi sze­repet tölt be a betegség immunpatogenezisében. E proinflammatorikus citokin célzott antitestekkel történő gátlása, a TNF-gátló-kezelés forradal­masította a gyulladásos bélbetegségek kezelését mintegy két évtizeddel ezelőtt. Hatékonyságát azóta számtalan vizsgálat és a mindennapi klinikai gyakorlat is bizonyította; a napi rutin során megtanultuk, hogyan tegyük minél hatékonyabbá a kezelést.

A gasztroenterológia és a hepatológia nem csak a szisztémás autoimmun betegségek emésztőrendszeri érintettségével foglalkozik; számos olyan immunológiai eredetű kórképet ismerünk, amely elsődlegesen a gyomor-bél traktust, a hasnyálmirigyet vagy a májat érinti, és amelyekben gyak­ran szervspecifikus antitestek is kimutathatók. A közleményben a szerzők szervről szervre haladva foglalják össze a legfontosabb emésztőrendszeri autoimmun állapotok diagnosztikáját.

A vérvizsgálati eredmények fokozatos eltolódása akár már nyolc évvel a tünetek előtt jelezheti a Crohn-betegség és a colitis ulcerosa kialakulását, esélyt adva a korai beavatkozásra.

A betegséggel való együttélést, és a megfelelő terápia fontosságát mutatja be Budapesten, Szegeden és Debrecenben megrendezendő képregénykiállítás. A valós betegtörténetek alapján készült képregénysorozat provokatív formában mutatja be a betegséggel való együttélést, és a megfelelő terápia fontosságát.

Különböző okok és patológiai folyamatok vezethetnek vastagbélnyálkahár­tya-gyulladáshoz, a colitisek kialakulásához. A klinikai tünetek (székelési zavarok, gyakran hasmenés, véres széklet, alhasi görcsös jellegű fájdal­mak, tenesmus) egyértelműen a vastagbélre terelik a gyanút, ugyanak­kor a kolonoszkópos lelet a perdöntő, ahol a makroszkópos kép mellett a szövettani vizsgálat, valamint a bakteriológiai és székletvírus-vizsgálatok segítenek a diagnózis megfogalmazásában.

Ha hazánkban elérhető lenne pl. a hepatitis C fertőzés diagnózisában az ún. betegágy melletti laboratóriumi diagnosztika, az jelentősen növelné a megtalált betegek számát. Nem kellene megvárni a – jó esetben – na­pokkal később kapott eredményt (és az újabb orvos–beteg találkozást), hanem, ha már a rizikós beteget el lehetett érni, azonnal lehet cselekedni. Óriásit lendített ezen is az okostelefonhoz kötődő mobile-Health. Ezt mu­tatom be itt.

A C-reaktív protein akutfázis-fehérje, amely gyulladásos kórképek, szö­vetkárosodások esetén fokozott mértékben termelődik. Fontos klinikai diagnosztikai eszköz. Szerepe azonban túlmutat diagnosztikai marker voltán – szintjéből a betegségek súlyosságára, illetve prognózisára is következtethetünk.

A makro- és mikrotápanyagok hasznosításának zavarát malasszimilációnak nevezzük. A tápanyagfelvétel zavara különféle belgyógyászati kórképek formájában manifesztálódhat, amelyek differenciáldiagnosztikája a keze­lőorvost komoly kihívások elé állíthatja. A cikk ezeknek a betegeknek az ellátását szeretné gyakorlati tanácsokkal segíteni.

Sokhelyütt arra tanítják a betegeket, hogy fontos egészségügyi döntés előtt kérjenek második orvosi véleményt is. De lassan ott tartunk, hogy dr. Google után az orvos véleménye marad a „second opinion”. Szerintem ez így nincs jól. Megoldásként lehetségesnek látom, hogy proaktívan olyan, okostelefonon alapuló, betegséggondozást támogató eszközt ajánljunk, ami valid, segíti az orvos munkáját, bizalmat kelt a betegben. A betegek azért szeretik az okostelefonjukat az egészségük érdekében is használni, mert titkos, autonómiát ad, és a beteg még meg is tudja osztani a közösség­gel a tapasztalatait. Mindezt gasztroenterológiai megbetegedések kapcsán mutatom be.