A robotasszisztált sebészet régen várt technológiai újdonság, mely 2022 óta vált elérhetővé az Országos Onkológiai Intézetben. Beszámolunk az intézetünkben operált első 191
beteg kolorektális robotasszisztált műtétjének legfontosabb paramétereiről, valamint a rektumsebészet területén a robotsebészeti
tevékenységet összehasonlítottuk a korábbi
laparoszkópos és nyitott műtéti tevékenységünkkel. A rektumsebészet
területén retrospektíven összehasonlításra kerültek a laparoszkópos (n=225), illetve nyitott (n=213) módon operált betegek perioperatív mutatói a robotasszisztált (n=140) módon
operált betegekével. A három csoport (laparoszkópos, nyitott, illetve robotasszisztált) összehasonlításában a robotsebészet
szignifikáns előnyt mutat a mezorektális excízió
minőségében (komplett TME-arány 77%, 72,7%, illetve 90%), az ápolási napokban (medián 7, 9, illetve 5 nap), a kórházi visszavétel arányában (8%, 16%, 6,4%) és a záróizom-megtartási
arányban (68%, 60%, illetve 89,5%). Megállapítható, hogy a robotsebészeti beavatkozás megfelelően biztonságos
onkológiai szempontból. Szignifikáns előnye mutatkozik a nyirokcsomó- disszekció minőségében, a rövidebb ápolásban,
a kevesebb kórházi visszavételben, részben alacsonyabb morbiditási mutatóban és a magasabb záróizom-megtartási
rátában a laparoszkópos és a nyitott műtétekhez viszonyítva is.

Magy Onkol 68:248-253, 2024

A peritoneális karcinózis megjelenése egykor egyet jelentett az inoperabilitással, bár reszekciós technikáját és kombinációját helyi nagy dózisú, magas hőmérséklettel potencírozott kemoterápiával évtizedekkel ezelőtt leírták. A módszer rutinbeavatkozássá mégsem vált, legfeljebb speciális centrumokban; ennek okaiként az összetett műtéti technika, az eszközigényes és kevéssé standardizált kemoterápiás megvalósítás, az általános finanszírozás hiánya és a nagy műtéti megterhelés mellett az utóbbi időkig is kétséges klinikai hasznot lehetett megnevezni. Az elmúlt évtizedekben letisztult technika, a fejlődő protokollok és a sokasodó tapasztalat azonban egyre élesebben kirajzolja azon indikációk körét, ahol az eljárás esetleg előnyös lehet, bizonyítottan hatékony és a túlélést növeli, vagy akár a kizárólagosan javasolható módszer. Ide tartoznak ma az appendix tumorai és a pseudomyxoma peritonei, a mezotelióma, az ováriumkarcinóma, de valószínűleg a kolorektális tumorok és a gyomorrák egyes esetei is. Cikkünkben a beavatkozás technikai ismertetése mellett összegezzük a jelenleg érvényes indikációs javaslatokat, és bemutatjuk az appendixtumorok kezelésének általunk használt intézeti protokollját.

A Fierce Pharma és az Evaluate Pharma gyógyszeripari portálok évről-évre összeállítják listájukat a legnagyobb globális forgalmat elérő készítményekről. Korábbi cikkünk folytatása következik a 8-10. helyezett gyógyszerekről.

Csökkenthető a posztoperatív delírium kockázata, ha az idős betegek perioperatív ápolásába a családtagokat is bevonják.

A Deutsche Gesellschaft für Gastroenterologie, Verdauungs- und Stoff­wechselkrankheiten (DGVS) gasztrointesztinális vérzéssel foglalkozó új S2K irányelve a vérzés gyanújától az optimális endoszkópos kezelésen át a vérzés kiújulásának megelőzéséig ajánlásokat ad a tennivalókkal kapcso­latban. Nagy figyelmet fordítottak az ajánlások klinikai megvalósíthatósá­gára és egyszerűségére, megkönnyítendő az orvosok számára a döntést és a betegek gondozását a klinikai lefolyás alatt.

A gasztrointesztinális rendszert érintő daganatos betegségek ellátásában fontos az aktív tumorellenes kezelést követő komplex utógondozás. Ennek része a terápiák okozta funkciózavarok felismerése és kezelése, valamint az esetleg kialakuló recidívák korai észlelése is. A jól felépített, egyértelmű utógondozási program, valamint a háziorvosok és a kórházi szakorvosok közti tevékeny együttműködés a siker kulcsa.

A cikk a vastagbélműtétek során képzett stoma kimeneti nyílás obstrukcióját és annak rizikófaktorait tárgyalja.

A petefészekrák ritka, magas mortalitású daganat. A kórkép kialakulásával kapcsolatos ismeretek az ezredforduló óta jelentősen megváltoztak, és az azonosított genetikai, reprodukciós és hormonális faktorok lehetőséget teremtenek személyre szabott kockázatbecslő modellek alkalmazására, illetve akár megelőző rizikócsökkentő műtét elvégzésére.

Bevezetőt írni egy, az adott szakmát ke­retbe foglaló, annak újabb kihívásait taglaló kiadványba nem könnyű feladat. Igaz ez az a tudomány, orvostudomány bármely területére, így a szülészet-nőgyógyászatra is. Ugyanakkor egy ilyen jellegű bevezető elkészítésére szóló felkérés elis­merés és megtiszteltetés a szerző számára.

A kolorektális rák szempontjából fokozott kockázatot jelentenek az egyé­ni vagy családi kórtörténetben szereplő előrehaladott adenómák vagy kolorektális rákok, a személyes anamnézisben szereplő gyulladásos bél­betegség és a genetikai polipózis szindrómák. Általánosságban ilyen ese­tekben gyakoribb vagy koraibb szűrés szükséges, mint átlagos kockázat esetén. Első fokú rokon kolorektális rákja esetén legkésőbb 40 éves korban, colitis ulcerosa vagy vastagbelet érintő Crohn-betegség eseteiben a tünetek jelentkezése után 8−10 évvel, Peutz−Jeghers-szindrómában már 8 éves korban, szesszilis fogazott adenomatózus polipózisban pedig a kórismézést követően a lehető leghamarabb meg kell kezdeni a kolonoszkópiás szűrést.