Családtagok szerepe az idősek műtét utáni felépülésében
Csökkenthető a posztoperatív delírium kockázata, ha az idős betegek perioperatív ápolásába a családtagokat is bevonják.
Új adatok szerint a családtagoknak igen lényeges szerepük van az idős betegek műtét utáni felépülésében, bevonásuk az idős, kórházban fekvő betegek ápolásába jelentősen csökkentheti a posztoperatív delírium (POD) kialakulásának kockázatát.
Már korábban más vizsgálatokban, pl. a HELP (Hospital Elder Life Program) programokban is igazolták, hogy a családtagoknak az ápolásba való bevonásával a betegek nagyobb biztonságban érzik magukat, jobb a komfortérzetük, mint a számukra idegen és steril kórházi környezetben.
Dr. Yan-Yan Wang (Department of Geriatrics at West China Hospital, Sichuan University, Chengdu) és munkatársai a JAMA Internal Medicine -ben megjelent tanulmányukban összehasonlították a professzionális, vagy önkéntes kórházi személyzet által alkalmazott POD prevenciós program és a családtagok által végzett ápolás adatait, és meglepő eredményre jutottak. Bár alapfeltevésük is az volt, hogy az idős betegek 13-50%-ánál kialakuló posztoperatív delírium 30-40%-a megelőzhető lenne, ami a POD-hoz társuló számos káros tényező, többek között a hosszúra nyúlt kórházi ápolás, a fukcionális leromlás, a demencia és a megnövekedett halálozás csökkentése miatt is fontos lenne. Kínában (az amerikai HELP programtól eltérően) nem alkalmaznak az idősek kórházi ápolásában önkénteseket, viszont a családtagokat jóval gyakrabban vonják be az ápolásba, mint az USA-ban vagy Európában. A kulturális különbségek adnak lehetőséget a nem farmakológiai beavatkozások közötti eltérések és beavatkozások igazolására.
Kétkarú, randomizált vizsgálatban 6 sebészeti beavatkozás (gyomor-, kolorektális-, pancreas-, epe-, mellkas- és pajzsmirigy műtétek) után hasonlították össze a szokásos ápolás és az egyénre szabott („tailored” = tHELP), elsősorban a családtagok által végzett ápolás eredményeit. Összesen 281 beteg kerül a vizsgálatba, átlagos életkoruk 74,7 év volt, 171 beteg (60,9%) volt férfi. A vizsgálat elsődleges végpontja a posztoperatív delírium (POD) kialakulása volt. A tHELP csoportban 152 beteg közül 4-nél (2,6%), a kontroll csoportban 129 beteg közül 25-nél (19,4%) észleltek delíriumot (RR: 0,14, 95%CI 0,05-0,38). Az igen jelentős hatás statisztikailag szignifikáns maradt az életkorhoz, a beteg neméhez, a sebészeti beavatkozás fajtájához való igazítás után is (RR: 0,07, 95%CI 0,02-0,26). A Memorial Delirium Assessment Scale kínai változatát használva a kutatók igazolták, hogy a családi beavatkozás hatásosan megelőzi a delírium kialakulását: 2 beteg (1,5%) vs 11 beteg (9,6%), P=0,008. A családi ápolásban részesült betegeknél kisebb mértékben romlott a fizikális állapot, a napi aktivitás, és kisebb volt a Short Portable Mental Status Questionnaire segítségével mért kognitív képességek romlása is. A megtartott kognitív funkciók a beavatkozásos tHELP csoportban idővel egyre javultak, míg a kontroll csoportban folyamatosan csökkentek (9,7% vs -9,2%, P<0,001). A családi segítségével ápolt betegek posztoperatív kórházi ápolásának ideje is megrövidült: 16,41 napról 12,15 napra (P<0,001). Halálozást nem észleltek, a vizsgálat alatt mellékhatás nem volt észlelhető.
Dr. Victoria Tang (Division of Geriatrics, Department of Medicine, University of California, San Francisco) és munkatársai szerkesztőségi közleményükben rámutatnak, hogy számos tényezőnek köszönhető a vizsgálat sikere. Pl. a betegek a megnövekedett biztonságérzete és komfort-érzése mellett a családtagok, vagy a külön felfogadott személyhez kötődő ápolók segítségével könnyebben visszatér a beteg a valóságba, előbb mobilizálódik, csökken a szorongása, javul az alvása. A családtagok jobban odafigyelnek arra, hogy a betegnek visszaadják a szemüvegét, a hallókészülékét, így a beteg kevésbé érzi elszigeteltnek magát, és jobban bízik a felépülésében is. A „standard” ellátás során kevesebb gondot fordítanak ezekre, csak külön kérés nyomán kerülnek vissza a betegre. A hiányuk okozta érzékszervi funkció hátrányok is elősegíthetik a delírium kialakulását.
A vizsgálat eredményeit nem lehet általánosítani, mivel az egyes kultúrákban eltérően vonják be a családot az idős betegek ápolásába. Tang és munkatársai szerint az USA-nak bőven van tanulnivalója más kultúráktól. Ezek közé tartozik az a családi ápolási módszer is, amivel csökkenthető lenne perioperatív szakban a delírium előfordulása, és megakadályozható lenne a beteg kognitív és fizikális hanyatlása. Dr. Wang – aki a School of Nursing, the University of Texas, at Austin munkatársa is – azt is hozzátette, hogy a HELP programban is igazolni szeretnék a delírium keletkezését csökkenteni képes tényezőket.
Források:
1. Brown T. Family care for older inpatients reduces delirium. Medscape Medical News. October 22, 2019
