A daganatos betegeknél előforduló vénás események kialakulásának rizi­kója magasabb a nem daganatos betegekhez képest. Alábbi írásunkban célunk összefoglalni az említett betegcsoportnál a vénás tromboembólia főbb rizikófaktorait, patomechanizmusát, a megelőzés módszereit, a diag­nosztikai, illetve kezelési lehetőségeket.

A felső gasztrointesztinális traktusból származó akut vérzés kórházi ellátást igénylő életveszélyes állapot. A varix és nem varix eredetű akut vérzések ellátása több szakma összefogását igényli. A komplex ellátási program fel­öleli a keringést stabilizáló sürgősségi ellátást, a szakszerű transzfundálást, a savszekréció-gátló és vazoaktív farmakológiai terápiát, az endoszkópos diagnosztikát és kezelést, továbbá esetenként az invazív radiológiai és a sebészeti beavatkozást is.

A diabeteses láb szindróma a cukorbetegek lábán kialakuló, összetett patomechanizmusú tünetegyüttes, amely számos szövődménnyel jár. A nem megfelelően ellátott beteg életminősége romlik, csökken vagy elvész a munkaképessége, a családi kötelékeis és szociális kapcsolatai sérülhetnek. 

A vénás fekélyek nyílt sebek a bőrön, többnyire a lábszáron, leginkább a belboka felett. Alapos sebgondozás, a végtag vérkeringését javító komp­ressziós eszközök viselése nélkül elkerülhetetlen a szövődmények kiala­kulása, a fekélyek kiújulása.

A tünetekben megnyilvánuló krónikus mezenteriális ischaemia (CMI) viszonylag ritka, és hátterében szinte sosem egyetlen artéria szűkülete áll. A tünetmentes (elsősorban a truncus coeliacus szűkületéből adódó) CMI prevalenciája felnőttek között 14-15%. A tünetekben megnyilvá­nuló CMI, különösen a több eret érintő betegség választandó kezelése a revaszkularizáció, legtöbbször endovaszkuláris eljárással. A terápia alap­ja az életmód-változtatás és a sztatinokkal, acetil-szalicilsavval végzett kockázatcsökkentés.

A tüdőultrahang szerepe az utóbbi évekig a mellűri folyadékgyülemek kivizsgálására és a torakocentézis vezérlésére korlátozódott, de újab­ban a sürgősségi és intenzív medicina értékes képalkotó eszközévé vált. A betegágy mellett is viszonylag könnyen elvégezhető vizsgálat szüksé­gessége minden akut helyzetben felmerülhet. A mellűri folyadékgyülem, a pulmonális vénás pangás és ödéma, a pneumónia és a pneumotorax ult­rahanggal igen gyorsan kimutathatók sürgősségi helyzetekben.

Ödéma olyankor jöhet létre, amikor az erekből kapilláris filtrációval kijutó folyadék mennyisége meghaladja a nyirokáramlás folyadékelvezető kapacitását. A gyor­san, szisztémásan kialakuló, ujjbenyomatot tartó ödémát idejében diagnosztizálni és kezelni kell. Az alsó végtag(ok) krónikus ödémája vénás elégtelenséget jelez­het. Ha a duplex ultrahang nem igazolja a mélyvénás trombózist, MR-venográfiára lehet szükség. Az obstruktív alvási apnoé kétoldali lábödémát okozhat. A tömött, ujjbenyomatot nem tartó ödémaként jelentkező limfödéma lehetséges okai: tumor, trauma, korábbi medencei műtét, lágyéki limfadenektómia, korábbi sugárkezelés.

A közlemény a hasi nyirokcsomó-diagnosztikát tekinti át, különös tekintettel a különféle ultrahangos vizsgálati technikákra, beleértve az innovatív kontrasztanyagos ultrahangot és az elasztográfiát. Foglalkozik a mediasztinális és a hasi nyirokcsomóduzzanatok felderítésében rendkívüli jelentőségű endoszkópos ultrahangvizsgálattal is. Végül a szerzők klinikai forgatókönyvekkel és algoritmusokkal segítik az olvasót a hasi limfadenopátia helyes és gyors diagnózisában.

Az összefoglaló közlemény második része részletesen tárgyalja a vénás tromboembóliás kórképek terápiájának (másodlagos megelőzésének) és elsődleges megelőzésének indikációit, ellenjavallatait, a kezelés időtartamát, illetve eszközeit: a heparinkészítményeket (kis molekulatömegű és nem frakcionált heparin), a K vitamin-antagonistákat, valamint az új típusú orális antikoagulánsok (NOAC) előnyeit és hátrányait, a VTE ellátásának aktuális kérdéseit.

A szerző áttekinti a vénás tromboembólia (VTE) epidemiológiáját, elemezve a kórkép növekvő incidenciájának okait, a veleszületett és a szerzett trombózishajlam fontosabb tényezőit, a várható szövődmények előfordulását és a trombofília szűrésének helyes elvét. A diagnosztika jelenlegi sarkalatos pontjai a vizsgálat előtti klinikai valószínűség felmérése, a D-dimer meghatározás, a kompressziós Doppler-ultrahang és a CT-angiográfia. Az alsó végtagi mélyvéna-trombózis (MVT) és a tüdőembólia (PE) mellett szó esik a szokatlan helyen (felkari, zsigeri erekben) megjelenő, ritka trombózisok sajátosságairól is.