A JAK-gátló kezelés sikertelensége mielofibrózisban kedvezőtlen prognózissal jár, melyre az arra alkalmas betegeknél elvégzett allogén hemopoetikus őssejttranszplantáció jelenthet megoldást. A transzplantáció sikerességét azonban jelentősen befolyásolja a lépméret, így a beavatkozást megelőzően gyakran splenectomia válik szükségessé. Az újabb JAK-gátlók, mint a fedratinib áthidaló, „bridging” kezelésként a – gyakran súlyos szövődményekkel járó – splenectomia kedvező alternatívái lehetnek..
Égési sérülteknél alapvető fontosságú a mihamarabbi, égési centrumban történő, adekvát kezelés. Fontos a kalkulált folyadékszükséglet rendszeres újraértékelése és szükség szerinti revideálása a túlzott folyadéktöltés vagy az elégtelen folyadékbevitel elkerülése céljából. Míg a felületes égések (I. vagy II.a fokú) heg nélkül gyógyulhatnak, a II.b fokú vagy mélyebb sérülések esetén műtéti ellátás vagy speciális sebfedés szükséges. Az égési sebek sztáziszónájában a sérülés utáni napokban elmélyülhet a seb, ezért a kiterjedt égések esetén a mélység újraértékelése javasolt. Nekrotikus szövet esetén nekrektómia végzendő proteolitikus enzimeket tartalmazó készítménnyel, vagy tangenciális módon az életképes sebalapig vagy epifasciális módon, az elhalt szövet izomfasciáig történő réteges sebészi eltávolítása útján. A hagyományos sebfedő módszerek mellett autológ bőrtranszplantáció lehetséges.
Számos PSMA-alapú nyomjelzőt használnak a prosztatarák diagnosztikai képalkotására, de hiányzik a több ligandum átfogó összehasonlítása. E vizsgálat célja az volt, hogy összevesse a fiziológiás csontfelvételt és a PSMAnyomjelző felvételét az általánosan ajánlott referenciarégiókban három különböző PSMA-ligandummal, prosztatarákos betegekben.
A tervezett transzkatéteres aortabillentyű-beültetésre (TAVI) váró, szívelégtelenség szempontjából magas kockázatú idősebb betegek esetében a dapagliflozin közel 30%-kal csökkenti a halálozás és a szívelégtelenség kockázatát.
A vérnyomás, valamint a folyadék- és elektrolitegyensúly szabályozásában kulcsfontosságú szerepet játszó renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer hosszan tartó túlműködése vérnyomás emelkedést, hipertóniát, valamint egyéb kardiovaszkuláris rendellenességeket okozhat. Az angiotenzinkonvertáló enzimet gátlók és az angiotenzinreceptor-blokkolók két olyan gyógyszertípus, amelyek gátolják a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer túlműködését, de különböző módon hatnak. Cardiology and Therapy, 2024. december
A közepes kockázatú koszorúér-kalciumvizsgálaton közepes pontszámú betegeknél a sztatinterápia és az intenzív egészségügyi coaching csökkentette a koleszterinszintet és az artériás plakkok progresszióját.
A fedratinib egy szekektív JAK2-gátló, mely magasabb kockázatú mielofibrózisban törzskönyvi előírással bír, de egyes klinikai vizsgálatok alapján másodvonalban, ruxolitinib kezelést követően is hatékony opció lehet. Az alábbi tanulmányban valós környezetben értékelték a korábban ruxolitinibbel kezelt primer mielofibrózisos betegek tulajdonságait és az ezt követően alkalmazott fedratinib terápia túlélésre kifejtett hatását. Eredményeik alapján a betegek össztúlélése fedratinib kezelés mellett kedvezőbbnek bizonyult, mint annak hiányában.
Az Amerikai Gasztroenterológiai Társaság frissített klinikai gyakorlati útmutatót adott ki a hepatitis B vírus reaktiválódásának (HBVr) megelőzéséről a veszélyeztetett személyeknél.
Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.
Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.
Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.
Számtalanszor előkerült már a krónikus melléküreggyulladás kezelésének kérdése, és mindig az volt a végső konklúzió, hogy krónikus betegség esetén antibiotikumnak csak felülfertőződés esetén, alkalmilag van jelentősége.