A majomhimlő egy zoonotikus, tehát állatokról emberre terjedő fertőző betegség, melyet a Poxviridae családba tartozó majomhimlővírus okoz. A vírus a feketehimlőért felelős Variola vírus közeli rokona, kettős szálú DNS-genommal rendelkezik. A neve arra utal, hogy elsőként kísérleti céllal importált makákókon azonosították 1958-ban. Emberi megbetegedéseket az 1970-es évek óta jegyez az orvostudomány, és mára kijelenthető, hogy a vírus Közép- és Nyugat-Afrikában endemikusnak számít.

Hazánkban a bejelentett zoonózisok száma enyhén csökkenő trendet mu­tat, ennek ellenére jelentős gazdasági, társadalmi és közegészségügyi ter­het jelentenek. Az újonnan felbukkanó fertőzések többsége is zoonotikus eredetű (pl. COVID-19, majomhimlő).

Az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (ECDC) összefoglalta a majomhimlő jelenlegi tudnivalóit és javaslatokat adott ki az EU tagországok részére a betegség felismerésére, kezelésére, a kontaktuskutatás kérdésére és az új esetek azonnali közlésére vonatkozóan.

Az Európai Gyógyszerügynökség emberi felhasználásra szánt gyógyszerekkel foglalkozó bizottsága (CHMP) pozitívan véleményezte az egyes orthopox vírusok okozta betegségek kezelésére szolgáló Tecovirimat SIGA (tekovirimat) készítményt.

Az Egyesült Államokban évente több millióra tehető a macskával, kutyával vagy egyéb kisállatokkal való érintkezés kapcsán kialakuló fertőzések száma. Súlyosságuk az önmaguktól rendeződő állapotoktól az életet veszélyeztető szisztémás betegségekig terjed. A terhesség alatt jelentkező toxoplasmosis súlyos kongenitális infekció forrása lehet. A házi kedvencektől eredő gombafertőzések fő megjelenési formája a tinea corporis/capitis. A baktériumok közül elsősorban a Campylobacter és a Salmonella betegíti meg a kisállatok gazdáit. A házi kedvencek ízeltlábúak által terjesztett (pl. rühösség) vagy vírusos betegségek (pl. veszettség) köztes gazdái is lehetnek. A kisállat fertőzéses betegsége lokális vektorokra és endémiás állapotokra hívhatja fel a figyelmet (pl. Lyme-kór veszélyét jelezheti). A megelőzés érdekében fontos az alapos kézmosás, az állattartásból származó hulladék megfelelő kezelése, az állatok fertőzéseinek felismerése és kezelése. Fontos, hogy párbeszéd alakuljon ki a háziorvos és az állatorvos között.