Az XOS prebiotikumok alkalmazásával helyreállítható a mikrobiális egyensúly, és csökkenthető a zsigeri zsírtömeg.

Nemcsak a tápanyagprofil, hanem a sejtszerkezet megváltozása, az adalékanyagok vagy a csomagolóanyagokból kioldódó anyagok is egészségügyi kockázatot jelenthetnek.

Az obezitás krónikus, progresszív, visszatérő, de kezelhető komplex beteg­ség, amely a testzsír kóros mértékű felszaporodásával és diszfunkciójával jár. A diszfunkcionális zsírszövetben kialakuló enyhe, krónikus gyulladás metabolikus, kardiovaszkuláris, biomechanikai és pszichoszociális követ­kezményei jelentősek. Fontos, hogy ma már nemcsak a testtömegindex, hanem a testösszetétel, a zsigeri elhízás mértéke, a társuló betegségek, a szövődmények és a funkcionális állapot is értékelendő a terápiás stratégia megválasztásához. Jelen közlemény áttekinti az obezitás epidemiológiáját, patofiziológiáját, annak elsősorban endokrin és genetikai okait, az obezitás legfontosabb endokrinológiai következményeit, valamint a jelenleg rendel­kezésre álló kezelési lehetőségeket.

A GLP-1-receptor-agonisták egyre elterjedtebb alkalmazása miatt szükség van a hatásukkal kapcsolatos ismeretek, mellékhatások és kockázatok folyamatos vizsgálatára és áttekintésére.

Normál laborértékeket mutató elhízott gyermekeknél is fontos a testsúly csökkentése.

A korábbiaknál pontosabban képes azonosítani a fokozott kockázatnak kitett egyéneket az új fejlesztésű genetikai modell.

A hasi zsírfelhalmozódás és az izomtömegvesztés jelentősen növeli a bármilyen okból bekövetkező halálozás kockázatát.

A hosszú élettartam fő szabályozójaként ismert Sirt6 fehérjéről kimutatták, hogy hatását a hidrogén-szulfid szint beállításán keresztül éri el.

A metformin ronthatja a testmozgás jótékony hatását a metabolikus szindróma kialakulásának kockázatával élő betegeknél.

Újradefiniálják a PsA-val élők betegcsoportjait az EULAR most megjelent irányelvei. Pontosabb betegcsoport-definíciók terápiarezisztens arthritis psoriatica kezelésében.