Nem. Rutinszerű ultrahangvizsgálat az első trimeszterbeli abortusz előtt nem szükséges. (Az ajánlás erőssége [„Strength of Recommendation”, SOR]: B, szisztematikus összefoglaló közlemények és retrospektív kohorszvizsgálatok alapján). Az esetek 93,8–97,6%-ában a gyógyszeres vagy műtéti úton végzett abortuszt kérő páciensek számára önmagában az utolsó menstruáció („last menstrual period”, LMP) dátumának ismereté­ben megbecsülhető a kezelés szempontjából fontos terhességi idő (63–90 napnál kevesebb) az első trimeszterben. A bimanuális vizsgálat és az LMP együttesen 98,4%-os pontossággal meghatározza, hogy a páciensnél el­végezhető-e a beavatkozás. Úgy tűnik, hogy az ultrahangvizsgálat nem befolyásolja a fel nem ismert extrauterin terhességek arányát, valamint nem csökkenti az inkomplett vetélések és a fennálló terhességek arányát.

A mifepriston szülészeti-nőgyógyászati eszköztárba való felvétele nem pusztán egy vény felírását jelenti, de a betegnek hozzá is kell jutnia az abbamaradt vetélés befejezésére alkalmas gyógyszerhez.

A mifepriston-misoprostol kombinációs kezeléssel végzett gyógyszeres abortusz kedvezőbb az egyedüli misoprostol kezelésnél.

A császármetszések számának emelkedésével folyamatosan emelkedik a potenciális szülészeti sürgősségi állapotok előfordulása is.

Az Egyesült Államokban évente körülbelül 1,2 millió terhességmegszakításra kerül sor, melynek 8%-a a terhesség második trimeszterében, 1,3%-a a 21. terhességi héten vagy azt követően történik (1. ábra). A nagy morbiditással járó módszerek (pl. méhűrbe fecskendezett hypertoniás sóoldat és hysterotomia) helyét a biztonságosabb és hatásosabb gyógyszeres eljárások vették át, például a méhnyak tágítása után a méhűr kiürítése (D&E, dilatation and evacuation) vagy a gyógyszeres terhességmegszakítás (szülésindukció). Bár a második trimeszterben a terhesség terminálására használt módszerek alkalmazását összességében kis morbiditás kíséri, a második trimeszterbeli abortusz nagyobb kockázattal jár, mint ha a beavatkozásra az első trimeszterben kerül sor, és a kockázat a terhességi kor előrehaladtával is növekszik.

A leggyakoribb hipofízisadenómák a prolaktinómák és a hormont nem termelő adenómák. A kezdeti tünetek lehetnek az endokrin diszfunkció jelei (pl. terméketlenség, csökkent libidó, tejcsorgás) vagy neurológiai tünetek (pl. fejfájás, látászavarok). Ha a diszfunkciós hipofízis hormont termel, a klasszikus klinikai szindrómák alakulhatnak ki, pl. hiperprolaktinémia, akromegália vagy Cushing-kór. Fontos a teljes hipofízisfunkció kivizsgálása, mivel gyakori a mirigy alulműködése. A kezelést végző teamnek az esetleges endokrinológiai vagy idegsebészeti kezelésre is felkészültnek kell lennie. A kis méretű, hormont nem termelő adenómák és a prolaktinómák nem feltétlenül igényelnek azonnali beavatkozást.