Egy nagy meta-analízis szerint  az egyébként is alacsony LDL-koleszterinszint további csökkentése még tovább csökkenti a nagyobb kardiovaszkuláris események kockázatát.

Egy népességi alapú, esetkontrollos ausztrál vizsgálatban azt találták, hogy a sztatinokat szedő 40 évesnél idősebb betegekben megkétszereződik az idiopátiás inflammatórikus miozitisz kialakulásának esélye.

Az új, hatásos terápiák megjelenésével a gyulladásos reumatológiai kórké­pek kimenetele jelentősen javult az utóbbi években. Kisebb az irreverzibilis szervkárosodás, a mozgáskorlátozottság aránya, a betegségek hosszabb távon remisszióban tarthatók. Emiatt több beteg vállalhat gyermeket, és megfelelően kontrollált betegség, gondosan megválasztott gyógyszeres kezelés mellett csökkenthető a terhességgel kapcsolatos anyai és magzati kockázat. A feladat mindenképpen multidiszciplináris, a gondozó orvos, a társszakmák képviselői és a beteg szoros együttműködése a siker záloga.

A szisztémás szklerózis változatos megjelenésű szisztémás autoimmun be­tegség, melynek kezelésében és kimenetelében alapvető a betegség időben történő felismerése, a belszervi érintettségekre utaló elváltozások szűrése és ezek kialakulása esetén a korai, gyakran immunszuppressziót igénylő terápia indítása, mely a folyamat progresszióját lassíthatja, esetleg meg is állíthatja.

A szisztémás lupus erythematosus (SLE) többszervi érintettséggel járó auto­immun betegség, melyre jellemző a heterogén klinikai megjelenés. Emiatt a diagnózis felállítása, az alapbetegség aktivitásának meghatározása és a betegség követése kihívás a gyakorlott klinikus számára is. A British Society for Rheumatology 2018 januárjában publikált új ajánlása összefoglalja az SLE kezelésére vonatkozó legújabb irányelveket, kevésbé részletezve a lupus nephritis (LN) kezelését, melynek fennállása esetén a 2012-es szak­mai ajánlás (EULAR/ERA-EDTA és ACR) követését javasolják. Kitérnek a diagnózis felállítására, a felnőtt SLE-betegek gondozásának szempontjaira, az alapbetegség követésének feltételeire és az enyhe, közepesen súlyos, súlyos alapbetegség kezelésére.

A teljesítőképesség fokozásának nem titkolt célja a koncentrálóképesség és nem utolsósorban a fizikai erő és izomtömeg növelése. Az egyéni telje­sítőképesség – koncentrálóképesség, fizikai erő – fokozása gyógyszerekkel vagy egyéb terápiás eszközökkel széles körben elterjedt és nem kockáza­tok nélküli eljárás. Ilyen célból sokszor minden kontroll nélkül juttatják a szervezetbe a terápiás dózis többszörösét, és az egészségkárosító hatás kiszámíthatatlan. A cikk nem az egyes izomnövelő készítmények élettani vagy terápiás hatásait kívánja összefoglalni, hanem a dopping célú felhasz­nálás mellékhatásaira fókuszál, érintve az egyre elterjedtebb táplálék- és étrend-kiegészítők ilyen irányú felhasználását.

Összefoglalásunkban bemutatjuk a főbb reumatológiai kórképek tipikus szemészeti tüneteit. A szemészeti tünetek jobb megismerésével közelebb juthatunk a szisztémás gyulladásos betegségek pontos diagnózisához és megfelelő kezeléséhez.

A reumatológiai betegek ellá­tásában óriási fejlődés ment végbe az elmúlt másfél évtizedben, amit – örömmel állapíthatjuk meg – a hazai szakma nagy része teljes mértékben követni tudott. Ha a kró­nikus poliartritiszek, pl. a reumatoid artritisz (RA), vagy a szisztémás autoimmun betegségek (pl. a szisztémás lupus erythematosus, SLE) diagnosz­tikájának, ellátási elveinek kérdéseiről beszélgetne egy mai és egy 20 évvel ez­előtti reumatológus, úgy tűnne, nem is értik egymás nyelvét, vagy összekeverték a diagnózisokat. Ugyanakkor a túlélés, a morbiditás és az életminőség adatainak javulása, a gyógyszeres pa­letta bővülése ellenére számos nagyon fontos kérdés maradt megválaszolatla­nul, és a legtöbb területen még komoly problémák várnak megoldásra, illetve egyre újabb kérdések merülnek fel.

Az Orvostovábbképző Szemle júniusi szimpóziumának kiemelt témája a mozgászervi betegségek. Az első cikkben a csípőfádalom kivizsgálásáról olvashatnak, míg a második cikkben a csontritkulás gyógyszeres kezeléséről. A harmadik cikk az izületi protézisek infekcióit, azok tereápiát és diagnosztikai újdonságait mutatja be.

A vér magas trigliceridszintje közvetlenül és közvetve (az elhízáson, hipertónián, csökkent glükóztolerancián keresztül) elősegíti az ateroszklerózis kialakulását. A hipertrigliceridémiában szenvedő beteg kardiovaszkuláris kockázatának felméréséhez az LDL- és HDL-koleszterint, a kísérő betegségeket, a trigliceridekben gazdag lipoproteinek összetételét és a családi kórtörténetet is figyelembe kell venni. A kezelés célja a kardiovaszkuláris kockázat csökkentése és a trigliceridekkel kapcsolatos szövődmények (pl. kilomikronémia szindróma) megelőzése. Az életmódbeli beavatkozás alapja a diéta, az alkoholtilalom, a rendszeres testmozgás, a testsúlycsökkentés és a dohányzás abbahagyása. A továbbra is magas trigliceridszint niacin, fibrát, ómega-3-zsírsav-etilészter adásával csökkenthető, a non-HDL-koleszterin szintjének optimalizálásához sztatinkezelésre is szükség van.