Sztatinok és miozitisz
Egy népességi alapú, esetkontrollos ausztrál vizsgálatban azt találták, hogy a sztatinokat szedő 40 évesnél idősebb betegekben megkétszereződik az idiopátiás inflammatórikus miozitisz kialakulásának esélye.
Az izomgyulladás (miozitisz) többféle formában jelentkezhet: idiopátiás inflammatorikus miopátia (IIM), polimiozitisz (PM), dermatomiozitisz (DM), daganatokhoz társuló miozitisz, juvenilis dermatomiozitisz, átfedő miozitisz, „inclusion body miositis”(IBM). A miopátia szó az izom valamennyi kóros állapotát, betegségét - többek között a miozitiszt is - magába foglalja. Klinikailag jellemző az izomgyengeség, az izom fáradékonysága, a kimerülés érzése (asthenia), néha az izomfájdalom. Okozhatják: mérgek, gyógyszerek, neurológiai eltérések (pl. amiotrófiás laterál-szklerozis), endokrin- és elektrolit rendellenességek, fertőzések, reumatológiai betegségek, izom-disztrófiák, metabolikus miopátiák.
A sztatinok használatához társuló muszkuloszkeletális mellékhatás jól ismert, mintegy 7%-29%-ban észlelhető. A rabdomiolízis ritka, 10.000 személy/évből mindössze 0,4. A tünetek a sztatinok abbahagyásakor elmúlnak. Az idiopátiás inflammatorikus miozitisz egy ritka, klinikailag heterogén autoimmun izombetegség, mely 100.000 személy/év során 0,1-10 esetben fordul elő. A súlyosan legyengítő folyamat, néha a sztatin abbahagyása után sem szűnik meg, ha a sztatin már autoimmun választ váltott ki. Ilyen esetekben agresszív szteroid kezelést alkalmazni.
A JAMA Internal Medicine c. lapban 2018.július 30.-án online megjelent tanulmány szerzői 1990 és 2014 között a South Australian Myositis Database-ből 221 IIM-ben szenvedő beteg adatait gyűjtötték ki. Kontrolként a North West Adelaide Health Study 2004 és 2006 közötti adataiból életkorra és nemre azonos csoportba sorolható 662 (nem IIM-es) személy adatait gyűjtötték ki, azaz 1:3 arányban szerepeltek a betegek és a kontrol esetek. Azt találták, hogy míg az IIM-ben szenvedő betegek 30,8%-a, addig a kontrol csoport betegeinek csak 21,5%-a szedett valamiféle sztatint (P=0,005). Ez azt jelenti, hogy a sztatint szedőknél csaknem kétszeres volt az IIM keletkezésének kockázata a kontrol egyének kockázatához képest (Adjusted Odds Ratio: 1,79, 95%CI 1,23-2,60, P=0,001). A szignifikáns összefüggés akkor is megmaradt, ha a nekrotizáló miozitiszeket kivették az elemzésből (Adjusted Odds Ratio: 1,90, 95%CI 1,29-2,86, P=0,001).
Az adatok feldolgozásából arra is következtetni lehetett, hogy egyre többen szednek sztatinokat: 2000-2002 között 18 IIM-ben szenvedő betegből 1 beteg (5,6%) szedett sztatint, míg a 2012-2014 közötti időszakban a 43 IIM-es betegből 21 (48,8%) szedett sztatinokat. (Ausztráliában az utóbbi egy-két évtizedben a sztatinok használata csaknem megkétszereződött).
Dr. Gillian E. Caughey (Adelaide Medical School, University of Adelaide, Ausztrália) szerint fontos a klinikusok figyelmét felhívni arra, hogy a sztatinoknak kockázatai is vannak, és izomgyengeség, fájdalom esetén gondoljanak az inflammatorikus miozitisz lehetőségére is. Hangsúlyozta, hogy inflammatorikus miozitiszes esetek mindegyike szövettanilag igazolt volt.
A közleménnyel egyidőben jelent meg Dr. Gregory Curfman (Brigham and Women’s Hospital, Harvard Medical School, Boston, Massachusetts) szerkesztőségi kommentárja, melyben figyelmeztet, hogy Dr. Caughey és munkatársainak tanulmánya nem tekinthető perdöntőnek, bár valóban a jelenleg hozzáférhető legjobb adatokkal szolgál. „A sztatinok szedésével összefüggő miopátiák és egyéb izombetegségek továbbra is figyelemmel kísérendők. A mozgáskorlátozást okozó mellékhatás miatt sztatinokat valóban csak akkor szabad felírni, ha azoktól kedvező hatás várható”.
Forrás:
