A tartós sztatinkezelés előnyei

A sztatinok a legismertebb vérzsírcsökkentők. E hatásukon túl csökkentik a kardiovaszkuláris események kockázatát és az ezzel összefüggő mortalitást. Sajnálatos módon a betegek 75%-a 2 éven belül felhagy a sztatinok szedésével, leggyakrabban valamilyen mellékhatás: leginkább az izomfájdalom vagy gasztrointesztinális panasz miatt. A brighami kórház belgyógyászai azt szorgalmazzák, hogy a megélt mellékhatások ellenére is folytassuk a sztatinkezelést annak egyértelmű a kardiovaszkuláris morbiditás és mortalitáscsökkentő hatása okán. A terápiaváltást sem szorgalmazzák, mivel tapasztalatuk szerint a mellékhatás miatti sztatinváltás az esetek kicsivel több, mint egy negyedénél újabb nem várt, adverz hatást eredményez.

„A sztatinok mindmáig a leghatékonyabb szerek a kardiovaszkuláris prevencióban. Az alternatívaként alkalmazható ezetimib effektivitása elmarad a sztatinoké mögött. Az újabb generációs szerek, pl. PCSK 9 gátlók alkalmazását pedig a magas költségeik korlátozzák. A vizsgálatunk eredményei szintén azt támasztják alá, hogy a sztatinszedéshez még a mellékhatások ellenére is ragaszkodni kell.” – mondja Alex Turchan endokrinológus.

Az elektronikus adatbázisaikon alapuló retrospektív, kohorsz vizsgálatukba Massachusetts-ben vagy Brigham-ben kezelt 28 266 beteget választottak be. A nem kívánatos eseményeket a laikus gyógyszertájékoztató alapján határozták meg. A klinikusok a betegek 70%-ának a megélt mellékhatás ellenére is felírták a sztatint. A a szívinfarktus, a stroke ill. halálesetek előfordulása a tartósan sztatinnal kezelt betegeknél 12,2 %,  míg a sztatint nem szedők között13,9 %-os volt. Az elemzés kiterjedt a váltott sztatinterápia részleteire is. Összesen 7000 olyan beteget vizsgáltak, akik legalább kétféle sztatint szedtek. A váltás oka minden esetben valamilyen mellékhatás megjelenése volt. Ezen betegeknél az esetek 26%-ában jelentkezett újabb mellékhatás. Ugyanakkor a 7000 beteg 80%-a továbbra is felíratta a gyógyszert. Ez azt sugallja, hogy a megtapasztalt mellékhatások elviselhetők voltak.

 „A vizsgálat retrospektív jellegéből adódik, hogy a gyógyszeralkalmazás és a morbiditási események között nem tudunk ok-okozati összefüggést vonni. A másik nagy probléma, hogy pusztán az adatok alapján nem mondhatjuk ki, hogy a betegek tényleg ki is váltották, illetve ha kiváltották, akkor be is vették a sztatinjukat. Összességében az eredményeik alapján csak azt lehet kimondani biztosan, hogy a sztatinváltáskor mekkora eséllyel ismétlődnek a mellékhatások. Konklúzióként mégis azt tudom mondani, hogy ha sikerülne a betegekkel megértetni a kezelés haszon-kockázat arányát, akkor ösztönözni lehetne őket a folytatólagos gyógyszerszedésre, hiszen mindent összevetve a sztatinoknál jobb szer pillanatnyilag nincs a kardiovaszkuláris prevencióra.”