A stroke-betegek félnek a sztatinok mellékhatásaitól
A sztatinok mellékhatásait hangsúlyozó negatív médiavisszhang, illetve a betegek gyógyszerszedés kapcsán szerzett saját tapasztalatai játszanak leginkább szerepet abban, ha a stroke túlélői vagy gondozóik a sztatinszedés abbahagyása mellett döntenek – írja egy most megjelent tanulmány.
- A sztatinokkal kapcsolatos negatív hírek és nonadherencia hatása a szívizominfarktus és a kardiovaszkuláris halálozás kockázatára
- Sztatin szedése mellett jobb a hirtelen szívhalál túlélésének esélye
- A sztatinok hatását alábecsülik, mellékhatásaikat eltúlozzák
- Újabb bizonyítékok a sztatinok által indukált diabetes mellitusról
Stroke-ot követően fokozott egy újabb stroke kialakulásának kockázata. A stroke-epizódok körülbelül egyharmada olyanoknál jelentkezik, aki korábban már stroke-ot kaptak. E további stroke-epizódok megelőzését szolgálja a szekunder prevenció, melynek során azonban általános probléma a nem megfelelő terápiás adherencia: a stroke-betegek mindössze 30 százaléka szedi gyógyszereit az előírt módon és dózisban.
Az előírás szerinti gyógyszerszedés akadályát képező tényezők azonosítása végett két brit egyetem (University of Cambridge és Queen Mary University, London [QMUL]) szakembereinek együttműködésével elemezték a brit Stroke Association szervezet honlapján működő fórumoldalon (TalkStroke) közzétett bejegyzéseket, amelyeket stroke túlélői és gondozóik posztoltak. Az elemzés egy 7 éves periódust (2004−2011) ölelt fel.
A dr. Anna De Simoni által vezetett munkacsoport korábban ugyancsak a fórum adatai alapján azt vizsgálta, hogy a stroke-on átesett betegek milyen nehézségekkel szembesülnek, ha vissza akarnak térni a munkába.
A jelen vizsgálat 84 személy (49 stroke-túlélő és 33 gondozó) bejegyzéseit dolgozta fel, az eredményeket a BMJ Open című szaklapban hozták nyilvánosságra. A Stroke Association engedélyt adott a kutatóknak az oldalon közzétett adatok felhasználására, és biztosított volt az anonimitás is.
A fórumon felmerült okok közül a gyógyszerek mellékhatásai keltette félelem bizonyult a legfontosabb oknak, ami végül odavezetett, hogy a beteg felhagyott a gyógyszerszedéssel. Több hozzászóló a ténylegesen megtapasztalt kellemetlen mellékhatásokat hozta fel indokként. A döntést esetenként megvitatták háziorvosukkal, míg más esetekben önkényesen hozták meg azt. Mások arról írtak, hogy saját maguk vagy gondozottjuk azt követően döntött a gyógyszer elhagyása mellett, hogy negatív történetek jutottak a tudomására a sajtóból a mellékhatásokkal kapcsolatosan. Megint mások aggodalmuknak adtak hangot a számukra felírt gyógyszerekkel összefüggésben.
A gyógyszeres kezelés hatékonyságáról igen sokféleképpen vélekednek a betegek: némelyik hozzászóló szerint ezek a kezelés nagyon fontos elemei, míg mások inkább a kockázatokat hangsúlyozzák és úgy vélekednek, hogy a gyógyszeres terápia pusztán megfelelő életmóddal pótolható. A fórumozók igen sokszínűen ítélik meg az egészségügyi személyzetet is: vannak, akik teljesen megbíznak orvosuk döntéseiben, míg mások folyamatosan megkérdőjelezik azokat, megint mások attól tartanak, hogy az orvost sokszor nem szakmai szempontok vezérlik a vényíráskor.
„A fenti megállapítások a nyílt és tisztességes párbeszéd fontosságára hívják fel a figyelmet a betegek és/vagy gondozóik, illetve az egészségügyi személyzet között – emeli ki dr. De Simoni. − Az orvosnak meg kell hallgatnia a beteg aggodalmait, meg kell vitatnia vele a gyógyszerszedés előnyeit és kockázatait, és hajlandónak kell mutatkoznia arra, hogy akkor is támogassa a beteg megfelelő tájékoztatáson alapuló elhatározását, ha az a gyógyszeres kezelésről való lemondásra irányul.”
Az adherenciának azonban nem csak gondolkodásbeli akadályai vannak, sok esetben gyakorlati megfontolások térítik el a beteget a gyógyszerszedéstől. Esetenként a tabletta vagy kapszula mérete, vagy a gyógyszerek szedésének bonyolult sémája követel indokolatlanul nagy odafigyelést a betegtől, de az is előfordul, hogy a betegnek nincs pénze valamennyi gyógyszere kiváltására.
