LDL koleszterin: minél alacsonyabb, annál jobb?
Egy nagy meta-analízis szerint az egyébként is alacsony LDL-koleszterinszint további csökkentése még tovább csökkenti a nagyobb kardiovaszkuláris események kockázatát.
Dr. Marc S. Sabatine (Brigham and Women’s Hospital, Boston, Massachusetts) és munkatársai a JAMA Cardiology 2018. augusztus 1.-i számában online megjelent közleményükben a Cholesterol Treatment Trialists Collaboration (CTTC) meta-analízisének egy olyan alcsoportját vették górcső alá, akik kiindulási LDL-koleszterin (LDL-C szintje) átlagosan csak 1,7 mmol/l (65,7 mg/dl), azaz ideálisnak nevezhető volt. A súlyosabb vaszkuláris történések kockázata (pl. koronária eredetű halálozás, miokardiális infarktus, iszkémiás stroke) csökkenthető: a sztatinokkal végzett terápia eredményeképpen létrejött minden 1 mmol/l (38,7 mg/dl) LDL-C csökkenés 22%-kal csökkenti a fenti súlyos kardiovaszkuláris események kockázatát (RR: 0,78, 95%CI 0,65-0,94).
Ugyanilyen kedvező eredményekre jutottak, amikor a több mint 50.000 betegen végzett azon három nagy randomizált vizsgálat eredményeit tekintették át is, melyekben betegeknek a sztatinok mellé nem sztatin típusú koleszterincsökkentőket is adtak. A FOURIER vizsgálatban a proprotein konvertáz szubtilizin 9-es típusú kexin (PCSK9) gátló evolocumab, az IMPROVE-IT vizsgálatban a (koleszterin felszívódás gátló) ezetimib, a REVEAL vizsgálatban pedig a (CETP gátló) anacetrapib hatását elemezték. Mindhárom klinikai vizsgálatban a kiindulási LDL-C érték 1,6 mmol/l és 1,8 mmol/l közé esett (63 mg/dl és 70 mg/dl közé). A nem sztatin kiegészítő terápia tovább csökkentette az LDL-C értékeket, akár 0,3 mmol/ és 1,2 mmol/l értékek közé (11 mg/dl és 45 mg/dl közé). A súlyos vaszkuláris események kockázata az LDL-C érték minden 1 mmol/l (38,7 mg/dl) csökkenésével 21%-kal csökkent (RR:0,79, 95%CI 0,70-0,88).
Összességében tehát elmondható, hogy az LDL-C miden 1 mmol/l csökkentésével – akár sztatinokkal, akár nem sztatinokkal érték el az eredményt – összességében 21%-kal csökkentette a súlyos kardiovaszkuláris események kockázatát (kombinált RR: 0,79, 95%CI 0,71-0,87, P<0,001). Sikerült átlagosan 0,5 mmol/l (21 mg/dl-re) csökkenteni a résztvevők LDL-C értékeit, és igen fontos, hogy e csökkentés során semmiféle súlyosabb mellékhatás (mialgia, miozítisz, az aminotranszferázok emelkedése, újonnan megjelenő diabetes, vérzéses stroke, rák) nem volt észlelhető. A szerzők szerint a legmagasabb kockázatú betegekben kell a lehető legalacsonyabbra csökkenteni az LDL-C értékeket az újabb kardiovaszkuláris események (szívinfarktus, stroke, stb.) megelőzésére.
Dr. Antonio Gotto Jr. (Weill Cornell Medicine in New York City) a tanulmányhoz fűzött szerkesztőségi közleményében azt kérdezi, vajon milyen alacsony LDL-C szintet kell elérni, és vajon az LDL-C szintek további csökkentése, és hosszú távon nem jelent-e ez valamiféle veszélyt? Nem ismert a hosszú idejű hatása, pl. a sztatinok 2-es típusú diabetes kockázatát növelő hatására is csak két évtized elteltével derült fény.
Forrás:
