A fiatalkori emlőrák emelkedő incidenciája egyre nagyobb figyelmet és multidiszciplinaritást igényel. Bár a szakmai útmutatókban, irányelvekben az életkor alapvetően nem határoz meg eltérő kezelési protokollokat, dó­zisokat vagy terápiahosszat, a premenopauzális állapot mégis eltérő meg­közelítést követel, egyrészt az endokrin terápia miatt, másrészt a várható hosszú távú túlélés és a potenciális késői toxicitás következtében.

Emlőtumorok gyakorisága az elmúlt időszakban növekedett, 2018-ban az EU-ban több, mint 400 000 új esetet regisztráltak, a mortalitásuk a modern terápiás lehetőségeknek köszönhetően csökkent, azonban továbbra is a női tumoros halálozás vezető oka.

A szisztémás gyógyszeres kezelésnek mind a korai, mind az áttétes stádiumú emlődaganatok ellátásában jelentős szerepe van. Ma már a kezelés mindig egyénre szabottan történik, a terápia előnyeinek és kockázatainak mérlegelése mellett a beteg preferenciája is egyre fontosabb szempont. 

Az emlőrák a világon a leggyakoribb daganatféleség a nők körében. Az elmúlt évtizedekben a betegség pontosabb megismerésének köszönhetően az alapvetően sebészeti kázusból az emlőrák egy multidiszciplináris team által kezelt betegséggé fejlődött.¹ Az összefoglaló az emlőrák evidenciákon alapuló, aktuális kemoterápiás kezelési irányelveit mutatja be.

A NALA fázis III vizsgálatban a neratinib kapecitabin kombináció alkalmazása 24%-kal csökkentette a betegségprogresszió ill. halálozás kockázatát a lapatinib-kapecitabin szerkombinációhoz képest.

Az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) emberi felhasználásra szánt gyógyszerekkel foglalkozó bizottsága (CHMP) negatív véleményt fogalmazott meg a neratinib hatóanyaggal kapcsolatban. 

AZ EMA CHMP igen sok készítményt vizsgált decemberben.

Az Európai Gyógyszerügynökség október 26-i jelentése szerint 2017. november hónapban a táblázatokban szereplő hatóanyagokat tartalmazó készítmények értékelését végzi a CHMP, azaz az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek bizottsága.

Az utóbbi évtizedben az emlőrák célzott terápiája világszerte a klinikai rutin részévé vált. A jelenleg elérhető célzott terápiás kezelések célpontjai a hormonreceptorok és az EGFR/HER útvonal. A négy HER receptor közül a HER2 alkalmazott terápiás célpont, mely a RAS, RAF és PI3K molekulákon keresztül aktiválja a sejten belüli jelátviteli útvonalakat. Összefoglaló írásunkban röviden ismertetjük a HER2-n ható, az emlőrák terápiájában már elfogadott monoklonális antitesteket (trastuzumab, pertuzumab) és tirozinkináz-gátlót (lapatinib), valamint az elfogadásukhoz vezető klinikai vizsgálatok eredményeit. A harmadik fázisban lévő klinikai vizsgálatokba bevont szerek (neratinib, afatinib) is bemutatásra kerülnek, illetve röviden bemutatjuk az első és második fázisban lévő, az mTOR, a PI3K, az IGFR1 és a HSP90 molekulákon ható szereket is. Kitérünk a klinikai gyakorlatban alkalmazható negatív biomarkerekre (amelyek a terápiás válasz hiányát tudják előre jelezni). További klinikai áttöréshez új terápiás választ előre jelző pozitív biomarkerekre lesz szükség. Magyar Onkológia 57:147–156, 2013

Kulcsszavak: HER2, emlőrák, biomarkerek, trastuzumab, célzott terápia

A daganatos betegek gyógyításában fordulópontot jelent a daganatok kialakulásában és növekedésében kulcsszerepet játszó génhibák felismerése és az ellenük célzottan tervezett terápia. A nem kissejtes tüdőrákok esetében a kis molekulasúlyú gátlók kezdetben hatásosak, de később rezisztencia alakulhat ki velük szemben, ami újabb kihívást jelent. 

OncoTargets and Therapy, 2013. június