Kétrészes közleményünk célja a biszfoszfonátok farmakológiájának ismertetésén keresztül az indikációnak, az alkalmazott gyógyszereknek és terápiás protokolloknak a leírása, valamint az ilyen gyógyszert szedő betegek konzerváló fogászati, fogpótlástani és szájsebészeti ellátási lehetőségeinek összefoglalása. Ismertetjük a kúra mellékhatásait és a terápiás szövődmények ellátási módszereit is. A második részben szájsebészeti kérdéseket tárgyalunk.
A glükokortikoidok széles körben alkalmazott gyulladáscsökkentő készítmények, számos mellékhatásuk közé tartozik a csontokra kifejtett katabolikus hatás.
Az osteoporosis a csont ásványianyag-tartalmának megfogyatkozásával és a csontszerkezet minőségének romlásával járó idült csontanyagcsere-betegség, mely a csonttörési kockázat növekedésével jár. A biszfoszfonátok a legszélesebb körben alkalmazott specifikus antiporotikus szerek. A biszfoszfonátok akkumulálódnak a csontban, így az osteoclastokra kifejtett gátló hatásuk a gyógyszer elhagyását követően is fennáll. Emiatt, illetve a kezeléssel összefüggésbe hozott állkapocs-necrosis és atípusos femur-törés miatt a biszfoszfonátkezelés optimális időtartama a mai napig vita tárgya.
Korábbi vizsgálatok felvetették, hogy a hosszú távú protonpumpagátló kezelés növelheti a csonttörések kockázatát. Az ismertetett közlemény azt vizsgálta, hogy az 5 éven át folytatott gyógyszeres protonpumpagátlás hogyan befolyásolja a csontsűrűséget és a csontstruktúrát.
American Journal of Gastroenterology, 2017. január
A közeljövőben lehetőség nyílhat az elhízással társuló leptinrezisztencia sikeres kezelésére. A táplálkozás hatással lehet a leptinrezisztencia kialakulására, ezáltal megváltoztathatja az energiahomeosztázis neuroendokrin szabályozását. A leptin szerepet játszik az intesztinális táplálékfelvétel, a vérnyomás és a fertilitás szabályozásában, ugyanakkor számos gyulladásos és autoimmun betegséggel összefüggésbe hozható.
A kalcifilaxis, más néven kalcifikáló urémiás arteriolopátia (CUA), túlnyomórészt a végstádiumú veseelégtelenségben szenvedőket érinti. A súlyos, végzetes megbetegedés viszonylag ritka: évente a dializált betegek 1%- ánál fordul elő. A kalcifilaxis szokatlan jellemzői miatt került a klinikai és a tudományos érdeklődés fókuszába.
A „kalciumparadoxon” miatt lehetséges, hogy a kalcium-anyagcsere károsodása a csontszövet csökkenése mellett az erek falában kalciumlerakódást idéz elő. A K2-vitamin pótlása hosszú távon hozzájárulhat mind a kardiovaszkuláris események, mind pedig az oszteoporózisra visszavezethető csonttörések számának csökkenéséhez.
Az oszteoporózis és az érelmeszesedés kórfolyamata több ponton kapcsolódik egymáshoz, az összekötő kapocs a K2-vitamin szubklinikus hiánya. Az elégtelen étrendi K2-bevitel kardiovaszkuláris szövődményekhez, illetve a csontanyagcsere zavarához vezethet.
A lumbális gerincen és a combcsont nyakán mért csontsűrűség (BMD, bone mineral density) szignifikánsan alacsonyabb volt az 1-es típusú diabéteszes betegekben, mint az életkorra és nemre nézve velük megegyező kontroll személyekben. Prospektív vizsgálatok dönthetik majd el, hogy a diabétesz metabolikus kontrolljának van-e hatása a megfigyelt csontelváltozásokra.
Az idő előtt történő születés jelentős hatással van az endokrin és anyagcsere-folyamatok posztnatális alakulására, e működések érése ugyanis a megszületés által törést szenved. Jelen munka célja a koraszülöttek metabolikus csontbetegségének rövid összefoglalása.
Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.
Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.
Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.
Számtalanszor előkerült már a krónikus melléküreggyulladás kezelésének kérdése, és mindig az volt a végső konklúzió, hogy krónikus betegség esetén antibiotikumnak csak felülfertőződés esetén, alkalmilag van jelentősége.